Turnstile a tavalyi “Glow on” album megjelenése körül/után robbantott, tagadhatatlanul hatalmas lett a hype, megkerülhetetlenek lettek a keményebb rockzenét szeretők körében.

Ha visszagondolok, hogy a hardcore színtérről induló bandák közül melyek léptek ekkorát, azaz hosszú évekig a stabilan hangulatos, lendületes és akrobatikus klub koncertek után kerültek hatalmas érdeklődés közepébe,… akkor hirtelen a Hatebreed és AFI jut csak az eszembe. (Persze biztosan voltak még mások is). De a Turnstile esetében más a kép szerintem, sokkal egyedibb, őszintébb és kreatívabb az egész. Több benne a lehetőség.

Nemcsak a zene maga, hanem az egész körítés. Elég csak megnézni bármelyik saját videoklipjüket (mekkora ötlet a visszafele lejátszott stagediving vagy a 4 számos kislemez egészben egy 10 perces, énekes által rendezett, változatos videója). Nekem ők zsenik. Rengeteg koncert és magabiztosság van már emögött.

De ha a szövegeket is nézzük, ennyi “thank you” és “love” egy emberöltőnyi old school hardcore bandában nem bukkant fel összesen, mégsem hat se Backstreet Boys-osnak, se őszintétlennek. Bármelyik újabb koncertet is megnézve, működik a dolog, élőben még nagyobb a varázslat, a hangulat őrült és fenomenális. Akár ezer, akár több tízezer emberről legyen szó.

A covid sajátosságokkal terhelt időkben talán érdemes pár gondolatot is megosztani a koncert előzményeiről is. Tavaly ősszel hirdették meg a tél végi “európai” turnéjukat – szigorúan idézőjelben, hiszen az a pár állomás 90%-a Angliát és Németországot jelentette, és ha már arra kell buszozni, akkor a köztes Hollandiába és Belgiumba is tettek egy-egy állomást.

Sanyarú lezárásos időszak után/alatt, mézesmadzag volt ez, hogy ne csak a youtube-on elérhető koncert felvételeket lessem, látni akartam még őket klub helyszínen. Mert már akkor lehetett érezni, hogy ők más ligába kezdenek el berepülni. (USA Late Night show-beli fellépések, Coachella nagyszínpad).

Tehát a dátumokat tavaly szeptemberben, a jegyeladások előtt kb. egy héttel prezentálták, így volt idő megnézni melyik lokációt érdemes becélozni egy gyors fapados kiutazással. Újra Berlin lett a befutó (mint covid előtt Tiger Army), sikerült az online a koncertjegyeket is megvenni a gyors sold-out-ok előtt (volt olyan helyszín ahol aznap, de max. egy héten belül mindenhol minden jegy elkelt). A repülőjegyek is szerencsére extra olcsók voltak, ötezerből megvolt a retúr. De persze a helyzet újra fokozódott, lezárások, oltások, tesztek, maszkok miegymás… benne volt a levegőben, hogy törlik az egészet.

Végül akkor Angliában pont nagy enyhítésbe kezdtek (szorult Boris körül a hurok, elterelésnek mindig jó egy kis covid csiki-csuki a politikusoknak), így a zenekar az utolsó pillanatig kivárt, a UK koncerteket megtartotta. Minden mást törölt és betették ezen elmaradt klub koncerteket a nyári európai fesztivál fellépéseik közé. Tehát további várakozás július elejéig, a repjegyeket is sikerült alig háromezer forintos bukóval átszervezni.

De végre eljött a várva várt nap, a min. 30 éves barátságot felölelő budaörsi cimborák útra keltek, hogy újra belekóstoljanak kicsit Berlinbe. Covid előtt közvetlenül jártunk itt, számomra nagyobb volt most a kontraszt, de lehet csak másképp működik Berlin nyáron, mint ősszel/télen. Még mindig egy külön kis bolygó, akklimatizálódásra kell időt hagyni. Arctetovált fiatal srácot/hölgyet ennyit összesen nem láttam életem során, mint ott 1-2 óra alatt az utcán. De naturista napozó gyülekezet is volt egy közparkban, természetesen nappal. Szabad város, láthatóan a lakosoknak és rendfenntartó erőknek is fentebb van mindenféle küszöbük. Igazi dugó sehol nem volt, köszönhetően a nagyon nagy mennyiségben pörgő közösségi/bérelhető elektromos járműveknek (roller, motor, autó). Ami viszont egyértelmű csalódás volt, hogy a „tisztaság” már-már nápolyi szinteket súrolta.

Pár ezer lépésnyi berlini túra után célba vettük a klubot. Egy külön zárt kerthelyiségben gyülekezett és iszogatott (vagy éppen füstölt) a sokszínű közönség. Passzolt a zenekar „Thank you for letting me be myself” sorához a látkép... életkor 15-60 év között. Nagy öreg warrior HC arcok mellett (Ignite régi roadja is ott volt, aki még a Riff-Röffös etalon Madball koncerten is állt a színpadon, de szerintem az osztrák H-Street brigádból is láttam valakit), „Puskás Peti” bajszos tarisznyások, bundesliga frizurás suhogós joggingosok, forró rövidnadrágos melegek vagy akár lánynak öltözött gyámoltalan srác is volt a kavalkádban. Eszünkbe jutott, hogy a 90-es évek közepén, ha esetleg rapper pólóba mentél le egy HC koncertre, akkor egy-két pofont is megkockáztattál. Más világ van már �.

Meglepetésre a klub aránylag nagy volt, én fotók alapján kisebbre számítottam, de itt elfért közel kétezer ember. Itt realizáltam, hogy aki anno látta őket kisebb klubban (pl. itthon a Dürerben 2019-ben), az nagyon raktározza el azt az élményt, mert olyan már nem lesz velük.

A téli turnéra Chubby and the Gang lett volna az előzenekar, akik nagyon passzoltak volna ide, de most még csak ki sem volt írva a beugró német banda neve. Fogalmam sincs kik voltak, de pár szám után jobban is esett egy kis sör és duma a srácokkal a kertben.

De végre eljött az idő, az új albumos Mystery nyitóval elkezdődött a buli, a kiéhezett közönség utolsó soraiban is beindult a kicsit több, mint egy óráig tartó örömünnep és őrület egyvelege. Az énekes Brendan „Thank you” pólóban nyomta, végig érződött a színpadon játszókon, a közönségben lévőkön és azokba ugrálókon is, hogy határozottan pozitív energiájú este ez. Aki ott volt, ismerte, várta és megélte ezt az estét.

Jöttek sorjában régi „slágerek” és újak, üresjárat nélkül – még az ultra lassú Underwater Boi-ból is egy nagy közönség éneklés lett. Real thing, Blackout, Holiday, Fazed out, Gravity... minimális vagy nulla átkötő szöveggel. Hogy a végére beérjen a zseniális T.L.C. (Turnstile Love Connection), a talán legrövidebb számuk, amiben egy gyors daráló után, a kórusban ordítást fokoznak egy még nagyobb együtt énekléssel. Aztán a végére egy ellazulós woodoo transz szeánsz kerekedjen újabb közös énekléssel. Így kell lezárni, boldogan, elégedetten, élményekkel teli. És persze szeretetben :).

A koncert utáni nyári estét a klub melletti utcák kebabosai előtt folytatta a tömeg – kinek milyen elvei alapján, energia és folyadék után nézve. Ott azért lehetett látni, hogy akadtak „harci” sérülések is, de persze nem olyan nagy mennyiségben, mint a hírhedt Szigetes Dawncore buli után.

A koncert kb. 10%-át vettem fel, ez a kis egyveleg itt megtekinthető, remélem átjön a hangulat:

Előzetesen tudható volt, hogy a gitáros Brady nem tart velük ezen a turnén, a beugró a Take Offense-es Greg lett. Azóta publikussá vált a hivatalos különválás is, a háttérről inkább csak pletykák vannak (alkohol/drog probléma), illetve hivatalosan is rögzített távolságtartási végzési kérések is előkerültek. Biztos nem egyszerű megbirkózni az aránylag hirtelen jött sikerrel és nyomással.

Hogy hova fut ki ez az egész Turnstile őrület, az még kérdéses. A rövidtávú már látható, hogy nagy nevekké váltak/válnak. Elég csak megnézni az augusztusi portugál fesztivál fellépésüket, több tízezer ember tombolta végig itt Európában. Vagy rálesni, hogy az őszi USA turnéjuk hogyan is néz ki... egy találomra megnézett NY-i koncert helyszín 8ezer férőhelyes, hetek óta sold out... Nem kérdés, megérdemlik a sikert. De szeretném remélni, hogy legalább egyszer lehetőségem lesz újra látni őket, maximum ekkora helyen, mint a berlini Astra volt.

Kép, beszámoló és videó: Pónus Tamás