Szerencsés helyzet, ha az ember egy zenekar útját a formáció kezdeti lépéseitől nyomon tudja követni. A Vas megyei, egészen pontosan felsőszölnöki WitcheR pályáját ha nem is a legelső demótól, de a bemutatkozó nagylemeztől, az egyes fórumokon demóként emlegetett Boszorkánytánctól figyelhetem. Ez a pálya pedig egy határozott íven halad, függetlenül a külső tényezőktől, a ma embere által látszólag ki nem kerülhető ingerektől.
Roland és Karola a WitcheR szerzeményeiből teljesen kizárják a külvilágot, a belső utat követik, gondolataikat pedig az idő előrehaladtával egyre körültekintőbben, egyre minőségibb formában tárják követőik elé. A lemezborítók, a promó képek, a bookletek, a grafikák evolúciója határozottan tetten érhető, ha sorba állítjuk az eddigi WitcheR kiadványokat.
A formáció a kezdeti nehézségek – gondolok itt az orosz kiadókra, ezáltal az esetenként nehézkes hazai terjesztésre – után a lemezek megjelentetésének kérdését is házon belül rendezte (Filosofem Records), így művészetükből a külvilágot ebben az értelemben is kizárták. Itt kell megemlítenem azt, hogy a Lélekharang címadó szerzeményéhez immár videoklip is készült, ráadásul nem szöveges, videónak csúfolt képanyagról van szó.
A kiadvány felvezetése során közzétett következő dal, a Holdfény szonáta talán többeket meglepett, azonban a duó már a három évvel ezelőtti legutóbbi lemeze záró fejezeteként is átdolgozott egy komolyzenei darabot, Csajkovszkij Hattyúk tavának emblematikus dallam-motívumait. Az összes lehetséges fizikai formátumban és természetesen digitálisan megjelenő Lélekharang nem tartalmaz, nem tartalmazhat számottevő újításokat, a zenekar világképe ugyanis már az első lemezen kiforrott volt.
A tartalom tehát kezdetektől adott volt, csak a forma változott, fejlődött. Karola és Roland zenéjére a legfőbb hatást mindig is az atmoszférikus black metal nagyjai, a Summoning, a Burzum és feltehetően a Nokturnal Mortum gyakorolták. Aki ismeri Roland másik, Vrag nevű formációját, tisztában van vele, hogy ott nyers, egyszerű formában vezeti elő a black metalt, a WitcheR zenéjébe pedig Karola billentyűjátéka visz dallamokat és életet. Ezen magasztos szintetizátortémák révén a fentebb említett hatások közül mindig is az osztrák Summoning befolyását éreztem a legerősebbnek, ez most sincs másképp. A borítón jelzésértékkel megjelenik a hazai folklór, azonban a zenében továbbra sincsenek ilyen jellegű hatások.
A WitcheR zenéjének lényegét tehát továbbra is Karola által játszott dallamok és Roland extrém vokáljainak, illetve az általa megszólaltatott instrumentumoknak a kontrasztja adja. Az alirányzat képviselői sokszor hajlamosak belefeledkezni a kompozíciókba, és a túlzott mondani akarás végül terjengősségbe fullad. Ezt a duó sikeresen kikerülte, az egyes szerzemények nagyszabásúak ugyan, de mégis hagyományos értelemben vett dalok, a végeredmény pedig háromnegyed óra alatt marad. A dalközpontú megközelítést talán épp a klipesített címadó igazolja leginkább, melynek refrénje azonnal magával ragadja a hallgatót. Összesen négy új szerzeményről van szó, melyek 2021 tavasza és ősze között íródtak, ezeket foglalja keretbe a rövid zongorás Intro és a már említett komolyzenei darab átirata. Ahogy a címadóban, úgy a Hamvak és a Csendesen című tételekben szintúgy hangsúlyos szerepet kaptak a refrénekben vissza-visszatérő női vokálok is. Olyan életteli dobok még soha korábban nem szóltak WitcheR lemezen, amilyenek a Csendesen című szerzemény első felében hallhatók. A Hazatérés középrészében pedig a szokatlanabb hangszerelésre kaptam fel a fejemet.
Apró újítások, finomhangolások tehát történtek a legutóbbi lemez óta, de a WitcheR zenéjének tartópillérei továbbra is megingathatatlanok. A Lélekharang egy olyan alkotás, mely az atmoszférikus black metalban érdemes a nemzetközi megmérettetésre.
