Február 7-én újra Budapestre látogat a Dropkick Murphys. A csapat a bulit még tavalyról volt kénytelen elhalasztani, így várhatóan igen sok felgyülelmlett energiát fognak átadni a deszkákról. A csapat nemrégiben egy új nagylemezzel jelentkezett, melyen a lassan száz éve alkotott country zenész, Woody Guthrie verseit dolgozták fel. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk kicsit Ken Casey-vel.
Kezdjük néhány kérdéssel az új anyagról! Másfél éven belül ez már a második lemezetek, honnan a lendület?
Nos, tudod, a világjárvány alatt majdnem két évig otthon voltunk, és szünetet tartottunk. Ki tudja, talán szükségünk is volt rá, hogy kicsit felturbózzuk a lelkesedésünket a zeneszerzés iránt. És jövőre jön még egy harmadik album is, ugyanis a mostaninak felvettük a második részét, épp mostanában fejezzük be azt az anyagot.
Az kemény!
Igen, három év alatt három lemez. Jó érzés, hogy ennyi alkotói energiánk volt.
Azt olvastam, hogy Al most kihagyta a lemezfelvételt. Volt bármilyen kreatív szerepe a lemez elkészítésében?
Nem, Al most – hogy úgy mondjam – szabadságon van, nem igazán vett részt a dalszerzésben.
Említetted a harmadik lemezt, ami már készül. A mostani ugye egy akusztikus album, de mi a helyzet a következővel? Lesz rajta torzító, vagy az is akusztikus lesz?
Nem, az is akusztikus. Úgy kell elképzelni, hogy a mostani lemez folytatása, második része lesz, azzal lesz teljes ez a projekt. Aztán majd végre elkezdünk dolgozni egy igazán vad lemezen is (nevet).
Ami már a negyedik lesz, négy éven belül…
Ja, talán.
Miért döntöttetek úgy, hogy most egy akusztikus lemezt készítetek?
A munka úgy kezdődött, hogy kaptunk néhány kiadatlan dalszöveget a remek amerikai dalszerző, Woody Guthrie örökségéből, és azokhoz akartunk zenét írni. Mivel az ő idejében még akusztikus zenék voltak, így akartunk tisztelegni előtte, és a korszak előtt, amiben alkotott. Egyúttal azt is szerettük volna, hogy mégis tipikusan Dropkick Murphys-es legyen a megszólalás, amit szerintem sikerült is megvalósítani. Hiába akusztikus, mégis agresszív, tudod?
Értem. A komponálást és a lemezfelvételt távmunkában oldottátok meg, mint sokan a lezárások alatt, vagy együtt voltatok?
Igen, mind együtt voltunk. Elmentünk Oklahomába, mert Woody Guthrie is onnan származott. Magunkba szívtuk a Közép-Nyugat hangulatát, és abból merítettünk ihletet. Utólag nagyon sikeresnek mondható ez az utazással összekapcsolt lemezfelvétel, tényleg klassz volt.
A szövegek tehát Guthrie-tól származnak, akinek a lányával, Norával találkoztatok is. Volt bármi vita abból, hogy melyik szöveget használjátok fel és melyiket ne?
Ó, dehogy, Nora teljes bizalommal van a Dropkick Murphys iránt. Tudja, hogy tiszteletben tartjuk az apja jóhírét és munkásságát, mert nagyon sokat jelent nekünk. Nora hozzájárult, hogy úgy használjuk fel a szövegeket, ahogy csak akarjuk. Jó érzés volt, hogy ennyire bízott bennünk és támogatott minket.
Az, hogy Guthrie szövegeit használtátok, jelentett bármi különbséget a dalszerzésben, vagy a megszokott módszerrel dolgoztatok?
Hát igen, helyenként másmilyen volt, mert néhány szöveg nem valami hosszú, és aköré kellett zenét fabrikálnunk. Néhány másik meg épp ellenkezőleg, jó hosszú volt. Szóval igen, volt benne kihívás, de ugyanakkor jó móka volt, nagyon élveztem. Az egyik legkedvesebb élményem volt a pályám során. Kicsit feszegettük a határainkat, és biztos vagyok benne, hogy jobb zenekar lettünk, mert nemcsak a megszokott képlet szerint dolgoztunk újra.
A lemezt Guthrie gitárja után neveztétek el, van ennek valami különleges jelentése vagy üzenete?
Hát persze! Azért is mondjuk, hogy “még mindig fasisztákat öl,” mert ahogy mindig is mondom, egy gitár vagy egy dal sokkal erősebb, mint egy puskagolyó. Sokkal messzebbre jut, és sokkal nagyobb hatással lehet a világra. Woody Guthrie is ezt tette a zenéjével. A dalai, amiket a 30-as évek végén, a 40-es évek elején írt, amikor a fasizmus megerősödött, szintén ilyen hatással bírtak. Most, hogy hasonló folyamatok zajlanak, igazán ijesztő, és úgy érzem, itt az ideje, hogy ugyanazt az üzenetet újra megfogalmazzuk, és emlékeztessük az embereket.
Én Magyarországról hívlak, ami szomszédos Ukrajnával, szóval mi egészen közelről tapasztaljuk meg mindezt.
Igen, ha belegondolsz, hogy Woody Guthrie akkor írta a dalait, amikor a háború zajlott, ma meg vannak olyan vezetők, ide értve a korábbi elnökünket, vagy éppen a ti miniszterelnökötöket, vagy Olaszországot, ahol véleményem szerint sokan szimpatizálnak a fasiszta gondolatokkal. Vagy vegyük azt a környéket, ahol Woody Guthrie élt, Oklahomában: az olajkitermelés miatt homok- és porviharok sorozata alakult ki, és sokan kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat és Amerika más részére költözni. Hasonló dolgok ma is történnek: sokan a tűzesetek, hurrikánok miatt kénytelenek továbbállni, akárcsak Guthrie idejében, Oklahomában. Azonkívül Guthrie a munkások jogainak nagy támogatója is volt, és ma itt van az Amazon, a Starbucks és hasonló új óriáscégek, amiknek a munkásai próbálnának szakszervezetbe tömörülni. Szóval elmondhatjuk, hogy mindazok a témák, amikról Guthrie írt és énekelt, ugyanúgy érvényesek ma is. Ez nagyon érdekes.
És ijesztő is.
Igen, nagyon érdekes és egyben ijesztő is. Ha belegondolsz, rengeteg zenész szeretné, ha a szövegei még egy évszázad múlva is relevánsak legyenek. De talán ez ma már nem reális.
Remélhetőleg a mostani helyzet gyorsabban változik majd.
Remélem, igen.
Ha már a szövegekről van szó: szerinted a rajongók mekkora része érti a dalok üzenetét? Különösen, ha nem beszélnek angolul? Vannak, akik csak a zene miatt jönnek el a koncertjeitekre?
Szerintem a dalainkat különböző szinteken lehet befogadni. Van, aki csak a zene miatt jön, esetleg van valamennyi fogalma arról, hogy miről énekelünk. De én úgy látom, hogy a rajongóink nagy része érti, hogy a dalaink a munkásosztályról szólnak, arról, hogy össze kell tartanunk, és nem szabad, hogy a széthúzás, vagy a megosztottság áldozatai legyünk. Mert a hatalmon levők, a politikusok és a nagy cégek mind azt szeretnék, ha a munkásosztály tagjai megosztottak legyenek, mert félnek attól, ha a melósok egységesen lépnek fel.
A következő amerikai turnétok során színházakban léptek fel akusztikus műsorral. Hasonlók a tervek az európai koncertekkel is?
Nem, a hazai koncerteket már 2021-ben, a járvány idején lekötöttük, csak el kellett halasztani őket. Az európai műsorba persze belekeverünk majd akusztikus dalokat is, de vannak dalok, mint például az All You Fonies, amik igazán jól szólnak elektronikusan is. Szóval játszunk majd három-négy dalt akusztikusan, és kettőt-hármat vadul és elektronikusan az újak közül. Jó kis keverék lesz, de mindenképp játszani fogunk az új albumról is.
Szerinted az erősödő politikai megosztottság hatással van a zenére és a kultúrára is? Vannak olyan zenészek a szakmában, akik nem állnak szóba egymással, csak mert más oldalon állnak?
Nos, szerintem ez jelen van a zenekarokban, ott van a családokban, és a munkahelyeken is. A megosztottság bárkik közé éket ver, nem hiszem, hogy ez csak a zeneiparra lenne érvényes. De érdekes a kérdés, ugyanis a lemezünknek erős antifasiszta üzenete van, miközben zeneileg sokkal közelebb áll a country-hoz, mint bármi, amit eddig csináltunk. És mivel Amerikában a country közönsége hagyományosan inkább jobboldali, biztos vagyok benne, hogy a zenénk sokakat felbosszant. De jól van ez így, örömmel bosszantjuk fel az embereket, mert ez azt jelenti, hogy átmegy az üzenet. De ha valakit már a fasizmus szó is felbosszant, akkor hadd kérdezzem meg, miért is? Mindig is úgy éreztük, hogy azzal, hogy a zenénket játsszuk, büszkén kiállunk bizonyos ügyek mellett, és ez sosem fog változni. És tudom, hogy vannak olyan rajongóink, akik nem feltétlenül értenek egyet az üzenetünkkel, de tiszteletben tartják, hogy milyen szenvedélyesen adjuk elő. Így mégis eljönnek és megnéznek minket, mert tetszik nekik, hogy hiszünk abban, amiről éneklünk.
Egy érdekesség a végére: tudtad, hogy a Skid Row ma jelentette meg az új albumát, aminek a címe – The Gang’s All Here – ugyanaz, mint a ti 1999-es lemezeteknek?
Haha, ez vicces, meg kell hallgatnom!
Interjú: Szilágyi Gábor, Keszler József
További infók a budapesti koncertről ITT.
