Az év végén, a Karácsony és Újév közötti napokban nagyjából megáll az élet, így aztán úgy gondoltuk a szerkesztőségben, mi lenne, ha mi is csinálnánk egy óév búcsúztató cikksorozatot? Ebben a sorozatban az év hátralévő részében minden nap kifejtünk egy kérdést, kicsit bővebben, hol zenei vonatkozásban, hol attól kicsit elrugaszkodva.
Volt olyan album/albumok, ami kimaradt a TOP 10-es listádból? Amennyiben igen, akkor melyik az, mi ennek az oka?
Rattlehead18:
Számtalan! Az idei évben megjelent lemezajánlóim skálája kb. a Necrophobictól a The Snutsig terjedt, ez önmagában is magyarázatot ad a dologra, de nézzünk néhány konkrét példát, ismét stílusoktól függetlenül, kezdjük a nagyobb nevekkel: Arch Enemy: Deceivers, Megadeth: The Sick, The Dying... And The Dead!, Ghost: Impera, Korn: Requiem, Scorpions: Rock Believer, Ozzy Osbourne: Patient Number 9, Def Leppard: Diamond Star Halos és The Cult: Under The Midnight Sun. Aztán vegyesen a nemzetközi és a hazai underground, mindenek előtt az év elején robbantó Needless a The Cosmic Cauldronnal, aztán olyan hazai előadók lemezei következnének a képzeletbeli listám folytatásaként, mint az Aebsence, a Platon Karataev, az Archaic, a Nygmalion, a The Betrayed Kingdom, illetve az Atrox Trauma, valamint külhonból a King Buffalo, az Elder, a belga Schizophrenia, a Cave In, a Graceless, az Avatarium, a Psycroptic és az Acid Witch.
Vinyl_Woww:
A Spotify algoritmusa rendszeresen a szemembe hazudja, hogy ugyanazokat a zenéket szereti mint én és mindenféle ajánlásokkal kínoz aminek a java kuka, viszont néha beletrafál. A német Dyse Widergeburt című albuma igazi noise-rock gyöngyszem, aminek simán ott a helye a Top 10-ben, csak sajna tavalyi, szóval ezért..további részletek ITT
KoaX:
Nekem az év egyik meglepetése volt, hogy az RHCP lepakolt az Unlimited Love képében egy anyagot, amit végre végig bírtam hallgatni és tetszett is. Az év egyik, ha nem a legnagyobb tényleg igazi slágere a Black Summer. Ami kimaradt még pedig sokáig a tízedik helyet fogta fixen az a Slipknot új albuma volt, ami a szerkesztőségben nem aratott osztatlan sikert, nálam valahogy azonban mégis sokáig pörgött. Jó album az, ami visszanyúl a gyökerekhez, de mégis bátran vállalja, hogy már nem azok az arcok, mint az Iowa korszakban. Három ennyire botrányosan rossz album után itt volt az ideje, hogy valamit mutassanak. De a legnagyobb szívfájdalom, ami kimaradt a listából az Beerzebub A Szavak Ereje EP-je volt. Miért maradt ki, ha ennyire fáj? Azért mert EP-t nem rakhatunk a listánkba, pedig ott lenne a helye a TOP 3-ban!
Árposz:
Sokáig ott figyelt a listámon, mert egy kiváló debütáló lemezt hallhattunk az ex In Flames tagok közös formációjától. A végeredmény - teljesen érthető okokból - sokkal inkább hozza az igazán In Flames hangulatot, mint az utóbbi években az In Flames nevet viselő zenekar. És pontosan ez az oka annak, hogy nem került fel a listámra: Ez így ebben a formában egy modern felfogású "nosztalgia - In Flames" lemez, The Halo Effect néven.
Theshattered:
Van, bizony! Az új Slipknot nekem akkora csalódás volt, hogy a megjelenés óta sem hallgattam meg, pedig az azt követő napokban eskü próbálkoztam megszeretni. A többi, ami esetleg hiányozhat bárkinek, időhiány miatt nem kerültek fel. Sem a Machine Head, sem a Behemoth lemezre nem tudtam eddig elegendő időt szakítani a mindennapos teendők miatt, ami elég szégyen magamra nézve, de most így hozta az élet. Gondolnom kell az asszonykámra is, aki egyáltalán nem a „meghalsz” zenék világából jött, konszenzus alapján hallgatjuk a muzsikákat. És ott van még a millió és egy másik lemez, amik biztosan érdekeltek volna, de a fenti okokból elkerülték a figyelmemet – nesze neked, főszerkesztő helyettes. Ilyen szempontból hiányzik a tinédzserkorom, akkor a bimbózó internet korszakában még orrba-szájba tudtam zenéket kutatni. De nem cserélném el a mai életemmel (ez egy másik történet).
Ronnietoad:
Shinedown - Planet Zero
Nagy rajongója vagyok az együttesnek, gyakran hallgatom őket, főleg a Threat to Survival lemezt pörgetem folyton rongyosra. Nálam a dalszövegeik is annyira betalálnak, hogy opálos szemmel vernyogom, majd meghatottan állapítom meg,mint Ilonka néni a facebook idézetekre "ez mennyire igaz...!". Imádom, na. A Planet Zero nem kapott el, borzasztó csalódás ez nekem.
Moravsky_vrabec:
Crashdiet: Automaton
Ha nem top 10-es, hanem 20-as lista lenne, talán felférne rá, mert egy egészséges négykoponyást azért megér. Ha valaki nem ismerné, svéd hard rock / glam metal a mutatvány neve, és náluk is megfigyelhető az a tendencia, mint sok más dallamos bandánál, hogy elkezdtek slágerekben gondolkodni. Nincs is baj ezzel, de ahelyett, hogy mondjuk EP-ket adnának ki, továbbra is teljes lemezeket készítenek, aminek fele-harmada méreten aluli fogás. A Crashdiet lemeze is jó példa erre: olyan bombák vannak rajta, mint a We Die Hard, a Darker Minds, vagy a Together Whatever, amiket csimbókosra hallgattam idén. De nem a teljes album részeként, hanem playlistben, pedig én még hiszek a lemezekben.
Frogfoot:
Még nincs '22-es listám, de Devin Townsend új lemezét még nem hallgattam meg. Miért? Nem háttérzene, le kellene ülni hozzá a hi-fi elé és nincs hozzá időm/energiám.
ZooiErnő:
Még meg sem írtam a tízes listám, de a His Electro Blue Voice új EP-jén felbuzdulva elővettem a 2010-es Ruthless Sperm lemezüket, és még mindig hozza ugyanazt a döbbent rácsodálkozást, mennyire zseniális is az az anyag. Ha most jelenne meg, ismét első lenne az összegzésben. Ezen felül az utóbbi években rengeteg elektró zenét hallgattam, főleg deep house-t, és elemi erővel tért vissza a drum and bass szeretetem, de ezek nyilván nem jelenhetnek meg a felületünkön.
Magnetic Star:
A Skid Row – számomra meghatározó jelentőségű csapat – idei albuma, a The Gang’s All Here, bármennyire szerettem volna hinni, hogy Erik Grönwallal biztos helyük lesz az év végi Top 10-emben. Nem méltatlan a névhez, nagyon is jól hallgatható, szerethető anyag, sőt Erikkel szerintem önmaga lehető legjobb jelenlegi verziója a Skid Row. Több azonban nincs benne. Arra feltétlenül elég, hogy továbbra is nyomon kövessem, sőt élőben is megnézzem a bandát, amint alkalmam nyílik rá. Csoda azonban nem történt, a régi mágia és tűz már nem hozható vissza. Ironikusnak tűnhet, de még Sebastian Bach esetleges (amúgy igen nehezen elképzelhető) visszatérésével sem.
Sunthatneversets:
Az idei évet főszerkesztőként végig vinni a szokásosnál is megterhelőbb feladat volt. Néha olyan érzésem volt, mintha minden zenekar, koncertszervező és PR-os egyszerre indult volna csatába. Így aztán a szokásosnál kevesebb időm maradt komplett lemezeket végighallgatni. Tetszett a Megadeth, a Soilwork és a Parkway Drive új albuma, de 10 jobbat (vagy inkább nekem jobban tetszőt) találtam helyettük.
Kövessétek holnap is nyomon a cikk sorozatunk következő részét, ahol megint csak megtudja mutatni a szerkesztőség a foga fehérjét!
