Azért ez az év messze az egyik legmasszívabb év volt a Rockstation-nél ebben egészen biztosak vagyunk. Rengeteg hírt, lemezismertetőt és koncertbeszámolót hoztunk nektek. Extra, képzeletünket meghaladó interjúkat készítettünk. Nektek melyik volt a kedvencetek?

Koax:

Életem legdurvább éve volt ez, szerintem. Úgy kezdődött az év, hogy azt hittük valaki szórakozik velünk, mert kimondottan, név szerint engem kerestek meg egy Tool interjú miatt. És a végén kiderült, hogy nem hazugság, nem átverés és beszélgethettem egy jót Justin Chancellor-al. Hihetetlen élmény volt. Az meg a hab a tortán, hogy a budapesti koncertre névre szóló jegyet kaptam a managementtől. Ja, és a koncertet is imádtam, még akkoris, ha nem ez volt a legjobban megszólaló Tool koncert amin voltam. Mellette pedig a teljes High On Fire legénységével dumáltam fél órát. Amikor már azt hinnéd, hogy oké, kimaxolod az évet, akkor összejött még egy Ernie-C interjú a Body Count-ból, illetve Neon Nightmare interjú, ami életem egyik legjobb beszélgetése volt. Ezek után meg még közlik veled, hogy Opeth interjú is pipa! A legviccesebb interjúm pedig a Buzz Cocks legendás zenészhez, Steve Diggle köthető. Sikerült akkora összehozni az interjút, amikor én vigyáztam a  négy éves fiamra. Steve olyan akcentussal beszél, hogy marha nehéz érteni. Erre fel a fiam az interjú közepén jött, beült az ölembe és közölte, hogy almát szeretne enni. Steve nem akadt ki, mondta, hogy menjek hozzak nyugodtan a kölyöknek. Iszonyatosan röhögtem, marha vicces szitu volt. Az év egyik legjobb koncertélményét, meglepetését pedig Tom Morello nyújtotta nekem. Úgy mentem le, hogy háááát ez a lemez nem annyira nekem szól, meg a szóló dalok se, de azért Tom Morello… Olyan party kerekedett, annyit ugráltam, kiabáltam, hogy az valami hihetetlen, egy örök élmény marad ez a koncert az biztos. Lett egy új fotósunk, aminek én nagyon örülök, hiszen Laci nagyon aktív és lelkes! Ja és még így a végére eszembe jutott, hogy volt Baroness interjúnk is és egy exkluzív Max Cavalera beszélgetés (puszi, Rolf) Ennyire kemény és intenzív évem, szerintem még nem volt. Jól esett, hogy utoljára még el búcsúzhattam a Sum 41-tól. Nagyon sok új jó zenekart ismertem meg, noha a tavalyi évben a kis underground zenekarokból több tehetséget találtam, mint idén.

Theshattered:

Ez az év magánéleti szinten meglehetősen eseménydús volt, ennek megfelelően a RockStation-beli jelenlétemet is vissza kellett fognom, még ha igyekeztem is tartani egyfajta szintet. Ez érintett minden oldalhoz kötődő tevékenységet, így a napi híreket, nagyobb írásokat, koncertre járást és interjúkat is, bár utóbbiban sosem brillíroztam mennyiséget tekintve. Viszont mindezek mellett is rengeteg jó koncertre volt lehetőségem eljutni, amiért nem tudok eléggé hálás lenni.

Moravsky_vrabec:

Idén kevésbé voltam aktív, mint 2023-ban, összességében valamivel kevesebb cikkem jelent meg. Az év vége felé volt olyan, hogy 2-3 hétig egy sem, és csak most néztem utána, hogy idén egyetlen interjút sem készítettem – majd jövőre. Viszont láttam Prágában a Thy Catafalque-ot szinte testközelből, az Orbit Culture-t immár főzenekarként, ezekről természetesen beszámoltam az olvasóknak is annak idején. 

Sweet Melancholy:

Nem adok ki kulissza titkokat… 😀 Viccet félretéve rengeteg jó dolgot és lehetőséget kaptam a RockStationtől idén is. Arról nem is beszélve, hogy a szerkesztőségből majdnem mindenkivel személyesen is találkoztam az év során, ami külön öröm. Gáborral több koncertet is együtt csápoltunk végig, az újpesti csapattal pedig tök jó spontán is összefutni a budapesti éjszakában. Nehezen jött össze ugyan, de annál jobban sikerült a Báthory Zolival készült interjú, ami bizonyosan örök emlék marad, nekem biztosan. 

Ronnietoad:

Tető alá hoztam a Zajszintet, a podcast csatornánkat; árposz, valamint magneticstar bűntársaimmal. Szar, de létezik. Időt, energiát, lóvét pakolunk bele, és eskü végre kezdünk belejönni. Már nem négyszer futok neki egy mondatnak. Lassan el lehet hagyni az ivós játékot is a szóismétléseinkkel. Mindemellett a Rockstationnél immáron 7 éve csupa csoda történik velem.

Vinyl_Woww

Eredetileg az volt a tervem, hogy idén több hosszabb írással örvendeztetem meg a Rockstation hűséges olvasóit, aztán végül csak egy a nu-metalon moralizáló esszére futotta, szóval ezt a fogadalmat még görgetem magam előtt. Helyette meghallgattam sok jó lemezt (meg pár rosszat is) voltam Tool-on meg Nick Cave-en, a legjobb viszont a minden szempontból inspiráló Kim Gordon koncert volt, ahol kiderült, hogy a hetven az új harminc!

Magnetic Star:

A legfontosabb újdonság: még az év elején sem gondoltam volna, hogy valaha belevágok ilyesmibe, de 2024 tavaszán beindult a Zajszint podcast. Az év végéig jön még egy adásunk, aztán jövőre meglátjuk, hova futhat ki a történet…

CarolusRex666:

Januárban csatlakoztam, így számomra minden nagyon új volt, de az biztos, hogy rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, annyi koncerten jártam. Felsorolni is hosszú lenne.

Árposz:

Egy régi àlom végre  megvalósult, hisz Anitàval és Viktorral a RockStation ernyője alatt elindítottuk a Zajszint podcastet.

Frogfoot:

Nem voltam túl sok koncerten, az Exodust sajnos hazavágta a hangosítás, hiába ad bele mindent a zenekar ha majdnem élvezhetetlen a buli az Overkill sem volt teljesértékű D.D. nélkül, hozták a kötelezőt, de nem ez volt életem Overkill bulija.David Ellefson meg olyan volt amilyen, inkább a hozzáállása miatt maradt meg a keserű szájízem a koncert után sokáig. Ilyenkor van az, hogy már az Alma zenekart is megnézném, amikor egy kis szerencsével belecsöppentem egy váratlanul jó buliba: ez volt a Scanner! A méltatlan körülmények ellenére (a nappalim nagyobb mint ahol felléptek) az év egyik legjobb koncertje volt! A zenekar az ars poeticájához híven (Fuck the mainstream.) mindent beleadott, nem zavartatták magukat egy percig sem. Ráadásul a közönség is kitett magáért, sokat hozzáadott a fantasztikus hangulathoz a maroknyi elkötelezett rajongó. A zenekar mellett nekik is köszönet jár, nagyon jól éreztem magam! A német power metalosok nálam osztoznak az első helyen a Helmet bulijával. 30 éves Betty (Te jó ég! 30 év eltelt??? Tegnap vettem azt a neon tokos cd-t) elejétől a végéig, best of Helmet + Page Hamilton, mert a  koncerten nem csak hallgatom, hanem azt is élvezettel nézem ahogyan a hangszerén játszik. Csak néhány ilyen zenész van rajta kívül: Tony Iommi, Geezer Butler, Steve Vai, Satriani. Szerencsére láthattam őket egészen közelről és lenyűgöző ahogyan a hangszerükkel bánnak! Közéjük tartozik Page is. A közvetlenségéről és a hozzáállásáról nem is beszélve (David! Tessék figyelni és tanulni!) Élmény volt!