Imádok zenei könyveket olvasni, stílustól függetlenül. A zene a szenvedélyem, ezt sosem tagadtam – ahogy azt sem, milyen jó lenne ezzel „nagyban” foglalkozni, de ez most más kérdés. A zenei könyvek nagy része értelemszerűen életrajzi, vagy zenekartörténeti mű, mely közelebb engedi a rajongókat imádatuk tárgyához, a rock, vagy éppen az adott műfaj isteneihez. Hazai terepen kicsit szellősebb a felhozatal, hiszen nálunk nincsenek akkora léptékű csapatok és előadók, aránylag kevés hazai kötet látott még napvilágot, de talán pont ezért van meg a maga romantikája a dolognak. Ebbe a sorba áll be a tavaly elhunyt Kőváry Péter életrajzi interjúkötete.

Kis ország, kis Rock ’N’ Roll. Mivel hazánk kevés kivétellel nem igazán termelt ki nemzetközi porondon helytálló zenekarokat, így a szaftos sztorik ritkán játszódnak hazai szemmel különleges helyeken (már ha vannak szaftos sztorik). Ennek megfelelően Kőváry Péter interjú-életrajzában sem fogunk tűzijátékos drog-, meg alkoholmámoros történeteket olvasni. Igazából számomra ez üdítő dolog, hiszen Péter a maga neki megadatott ötven évében végig tudatosan, átgondoltan építette a maga dolgait, ráadásul a zene mellett megmaradt a polgári foglalkozása is, a saját elmondása szerint sem volt az a fajta ember, aki mindig szem előtt volt a zenei körökben és életben. De akkor miért érdekes ez az olvasmány?

Erre több választ is tudok adni. Egyrészt, mert az olvasó egy szeletet kap arról, milyen volt a magyar vidéken, egész pontosan Békéscsabán fiatalnak, azon belül is rockernek lenni a rendszerváltás környékén. Az életkoromból adódóan teljesen kimaradtan ezek a jugó piacos lemezbeszerzések, innen-onnan zenevadászatok, de imádok róluk olvasni. Vagy hogy milyen hatással tud lenni egy-egy lemez, zenekar, előadó az emberre és a világlátásra. Vagy éppen – és ez talán a legfontosabb – megismerjünk egy olyan embert, aki sosem volt annyira a rivaldafényben, hogy minden lépését ismerjük, de mégis az egész élete a nagybetűs Zene körül forgott. A mai negyvenes-ötvenes korosztály biztosan jobban tud azonosulni ezzel a világszemlélettel, nosztalgiázással, mint én, pedig aztán én is szinte átéltem a történeteket az olvasás közben.

Egyet picit sajnálok, de lehet az már idő szűkében nem fért bele (Péter két héttel a könyvhöz készült utolsó interjú után hunyt el), hogy a zenei karrierje, legalábbis a Neo és a Royal Rebels korszak kevésbé került kifejtésre, ott kíváncsi lettem volna egy-két háttérinfóra, miértekre, meg úgy általában egy-két érdekességre. Viszont annál inkább megismerhetjük a The Rolling Stones, valamint a klasszikus rock, funk, soul iránti érthető rajongását, sőt, szerelmét, a kedvenc lemezeit, melyekhez – amiket ilyen-olyan okokból nem hallottam még – bevallom én is nagy kedvet kaptam, hogy meghallgassam, hiszen olyan lelkesedéssel és alapossággal beszél nekünk a lapokról a sajnos már a túlvilágon zenélő főhős. Ezek mellett szóba kerül még a rockzene magyar vonulata, a múlt, a jelen és a jövő, emberünk minden kérdésre tartalmas, izgalmas válaszokat adott, ráadásul a hangnem is híven tükrözi a beszélgetés baráti hangulatát. Mintha ott ülnél a Koltay András - Kőváry Péter párossal és hallgatnád, ahogy beszélgetnek. Ennél jobb emléket kívánni sem lehet, nem igaz?

Rag Doll, Neo, DJ Kovary, The Royal Rebels – Glam rock csapat, elektro-pop formáció, lemezlovas karrier és klasszikus rock banda. Ezekből is látszik, hogy a jogász végzettségű Kőváry Péter nem volt egy szűk látókörű ember, semmilyen értelemben. Ráadásul a kérdező, Koltay András által írásba szedett beszélgetések anyagát szinte falja az olvasó, én magam is nehezen tettem le a nagyon baráti áron beszerezhető olvasmányt. Sőt, úgy az igazi, ha felteszitek mellé a Péternek emléket állító válogatáslemezt – ő maga szerette volna, ha egyszer bakeliten is megjelenik tőle egy anyag - a Forever… And A Day-t, melyen a Royal Rebels legjobb dalai mellett (ha nem ismerétek még, klasszikus rock rajongóknak abszolút kötelező!) egy karácsonyi szólódal, egy Rag Doll szám és egy koncertnóta található. Prímán megadja az alaphangot, a feelinget az olvasáshoz, kiegészíti azt, raádásul a borító is olyan, mint amilyet maga az emlékezés alanya szeretett: el lehet veszni a részleteiben - a könyv és a lemez borítója egyébként a címet leszámítva megegyezik, úgy alkotnak egy szerves egységet. Mind az olvasmányt, mind a lemezt tiszta szívből ajánlom mindenkinek, nem fogjátok megbánni. Nyugodj békében, Kőváry Péter! Méltó emléket állítottak neked!