godfater. - így, csupa kisbetűvel szedve, ponttal a végén. A szokatlan név bizonyára még ismeretlen a köreinkben, nem így a zenekar egyes tagjai. Tátrai Tibort mindenki ismeri, aki valaha rockzenével foglalkozott a Kárpát-medencében. Az ötletgazda, Szebényi Dániel neve pedig a rockereknek - ha máshonnan nem is - a Téglás Zoli-féle Ocean Hills vagy a fővárosi Avatar révén lehet ismerős. A fiatal billentyűst ezek mellett a pop szakmában is jegyzik. Az ütős, Borlai Gergő az European Mantra mellett szintén számtalan egyéb formációban fordult már elő. A többiek, azaz a másik hathúros felelőse, Gotthárd Mihály és Kéri Samu basszusgitáros egyelőre még kevésbé bejáratott nevek, de ők is hangszereik mesterei.
Nos, a nevek láttán erre a felállásra kapásból rávághatjuk, hogy ők öten a zenészeknek muzsikálnak. Hatalmas tévedés! Kétségtelen, hogy a punk rock vagy az extrém metal alműfajai irányából közelítőknek nem feltétlenül ajánlott a "0" című korong. A lemez viszont a tágabb értelemben vett rockzene rajongóinak nem fog emészthetetlen falatnak bizonyulni, és kellemetlen utóíze sem lesz a dolognak. A szokatlan zenekarnév, a képregényes borító és a rendhagyó lemezcím mellett természetesen a koncepció, illetve maga a megvalósítás sem hétköznapi.
Egyrészt ugyanis a kifejezetten hallgatóbarát terjedelmű lemezen akadnak feldolgozások a hazai rocktörténetből, illetve a záró Whipping Post képében egy rövid nemzetközi kitekintésre is futotta. De vannak saját dalok is. Másrészt a megvalósítás sem hétköznapi, hiszen ha hihetünk a hátsó borítón elejtett mondatnak – és miért ne hinnénk – ez az öt figura 2022 nyarán egyetlen nap alatt rögzítette az anyagot egy rendhagyó helyszínen, a Mátra-beli Parád község egyik éttermében.
Az eddigiekből is ki kell tűnnie, hogy embereink nem az évtizedek alatt porosra koptatott utat kívánják járni. A zenei oldal kb. a bluestól a jazz rockon át a progresszív metalig terjed, érintve a funkot és csupán jelzésértékkel némi popzene is befigyel. Egyikből a másikba pedig játszi könnyedséggel lépkednek. A gitárok és a billentyűsök egymás közt oda-vissza passzolgatják a témákat, vagy Dream Theater-Rainbow üzemmódban folynak a hangszeres párbajok. A nyitó Álmok háza egy Gotthárd/Szebényi/Szepesi szerzemény. Már ebben az alapvetően bluesos nótában is megindul az örömzenélés, de a lemez elején még nem játsszák ki a kártyáikat. A Deák Bill Gyula repertoárjából ismerős Mindenem a TV zeneileg csont nélkül progresszív metal, az ének meg leginkább blues-ként lenne leírható. A dal közepén lévő szólóbetétnél a hetvenes évek elejének Deep Purple-je is beköszön. A Búcsúkeringő egy saját kútfőből elővezetett tétel. Amilyen sűrű az előző dal, épp olyan szellős ez a bluesos szerzemény, de ide is befért egy állkoppantós szóló rész. A zongorás, Presser/Szetvanovity-féle Ne szeress engem című dalt már sokan előadták, de elsősorban Deák Bill Gyula hangjával ismerhetjük.
A lecke tehát vokális téren is fel volt adva, ez a hat perc pedig Dani jutalomjátéka. A társszerzőként Tátrai Tibor által jegyzett, kellően felpörgetett Álljatok meg eredeti formájában a hatodik Skorpió lemez nyitódala volt, az itteni változat azonban egy bő perccel rövidebb az 1980-as eredetinél. Muzsikusaink a blues-os gyökerű Hold a földön után a Whipping Post képében egy Gregg Allman feldolgozással zárják a lemezt. A hangszeresek egyéni teljesítményét felesleges külön-külön dicsérnem - sokan megtették már előttem -, ellenben amit Dani vokális téren Lengyel Johanna és Zabos Regina támogatásával elővezet, azért jár egy extra kalapemelés.
Várom a további saját dalokat! A digitális formában tavaly megjelent lemez a Tom-Tom Records gondozásában pár hete digipak CD-n is elérhetővé vált, mely ínyenceknek és a tágabb értelemben vett rockzene mezei rajongóinak egyaránt ajánlott.
