Mivel klasszik horror rajongó vagyok, így alap, hogy oda figyelek egy zenekarra, akinek a Frankenstein szó szerepel a nevében. Így került a látóterembe a Madame Frankenstein is, akik az idén többek közt egy piros EP-vel leptek meg minket.

Mikor rátaláltam a RED EP-re még bőven tombolt a nyári hőség. Azóta pihent a lejátszási listában, hogy valamikor majd előkerül. Na, most azóta a zenekar kiadott még egy EP-t illetve december 20-án érkezik egy album is. Hiába, ezek a brazil arcok nem pazarolják az időt. Most azonban maradunk a piros cuccnál a maga kis tizennyolc percével. Az EP mindösszesen négy dalt tartalmaz és nem egy gyors, arcbamászó anyag, noha kevés idejük van megmutatni magukat. Én úgy tudnám leírni, hogy amikor a doom találkozik a Smashing Pumpkins-szal. Megvan benne a lassú húzós hangulat, amitől csípőből tudsz mozogni. Kellemes orange erősítős hangzás, némi fuzz pedállal megsózva, amire ráépül az a Billy Corgan stílus, ami jó is lehet, ha nem nyávog éppen az egykori grunge “legenda”. Egy ilyen összkép eléggé érdekes tud lenni, de tökéletesen meghozta ez az augusztusi anyag a kedvemet, hogy várjam a december 20-án megjelenő következő lemezt, addig meg rámegyek a másik EP-re is!