A svéd hard rock csapat váratlan húzással egy minialbummal jelentkezett. A The Leftovers, Vol. 1 azért érdemes a figyelemre, mert – szintén váratlan módon – csupa remek dalt rejt.

Éppen a Degreed legutóbbi nagylemeze kapcsán (Public Address, 2023, ismertető ITT) panaszkodtam arról, hogy a hard rock zenekarok zöme már csak a kislemezekre fókuszál, és hiába készítenek teljes albumokat, a dalaik legalább fele nem igazán üti meg a mércét. Lehet, hogy olvasták a cikket, mert most itt egy EP, ami csak 6 dal és 21 perc, de régen hallottam már ennyire összeszedett dalcsokrot. Már csak ezért sem hiszem, hogy – ahogy a cím sugallja – ezek a dalok maradékok lennének.

Máris az első If It Wasn’t for Me is új dal, egy 80-as, 90-es éveket idéző power líra, akkoriban a Billboard lista fele ilyenekből állt, ez sem lógott volna ki közülük. A Good Enough már a nyitóriffel elkapott, amire az optimista, felvillanyozó refrén tette fel a pontot. Van benne egy kis gitárhősködés is, ami amúgy sem áll távol tőlük. A Love Your Enemy jó szaladósan kezdődik, egyszerre támad a gitár és a szinti, végül egy klassz ősrock téma bontakozik ki belőle, csirizként ragadó refrénnel. A középlemez különlegessége a Wildchild, amit Alexi Laiho (Children Of Bodom) emlékére írtak. Ez az eddigi legsúlyosabb daluk – mondják ők. Úgy idézi meg a COB stílusát, hogy nyilván nem csúszik át melodeath-be, mégis valahogy ott van Alexi világa az ugatós refrénben és a billentyűtémában is. A Get Up!! a Good Enough vonalát viszi tovább, végül a Hard to Be Human lírázásával búcsúzunk, és már lehet is újraindítani a lejátszást.

Ami engem illet, inkább jöjjön egy ilyen combos EP kétszer egymás után, mint egy háromnegyed órás átlaglemez, aminek a fele töltelékekből áll. Ha a címben szereplő Vol. 1 arra utal, hogy ebből érkezik majd egy második adag is, már most izgatottan várom. A svédek konyhájában a maradékok ezúttal jobban ízlettek, mint a korábbi díszvacsora fogásai.