Az 1986 óta létező német Scanner nem csak európai léptékben, de saját hazájában sem tartozott soha a power / speed metal élbolyához.  A zenekar azonban nem adja fel, és 2024 folyamán igyekszik felzárkózni: az év elején megjelent hetedik albumukat, a The Cosmic Race-t új lemezcég gondozza, amely a korai Scanner anyagok újrakiadását is felvállalta. A csapat emellett fellépések terén is nagyobb aktivitást szeretne mutatni, mint azelőtt. Minderről az egyetlen állandó tag, Axel Julius gitáros mesélt nekünk.

Hogy sikerült az Oberhausenben tartott lemezbemutató koncert, majd másnap a Kuhzifestes fellépés?

Axel: Nagyszerűen. Ezek voltak az első koncertjeink az új tagokkal, és volt is bennünk aggodalom. A fellépések előtti két hétben rengeteget dolgoztunk azon, hogy a jelenlegi felállás felkészülten álljon ki. Úgy gondolom, meglett az eredménye.

Akartam is kérdezni, hogyhogy ilyen röviddel a bulik előtt történt az átrendeződés a tagságban?

Axel: A lemezt még négyesben vettük fel. Tervben volt, hogy a koncertek miatt beveszünk egy második gitárost, mivel Stefan Weber tavaly nyáron kiszállt. A stúdióban elboldogultam Stefan nélkül is, nem ez volt a probléma. Szóval tavaly már eldöntöttük, hogy keresünk egy új másodgitárost. Aztán Boris Frenkel dobos határozta el, hogy az egészségügyi gondjai miatt kilép a Scannerből. Úgy volt vele, hogy valószínűleg le tudja nyomni a két bulit, el is vállalta volna, de jobban járunk ha más valaki után nézünk. Úgyhogy két hónapunk volt az új dobos felkutatására és a  zenekarba való integrálására, elvégre a koncerteknek jól kellett sikerülnie. Tényleg kissé ijesztő volt a helyzet. 

Az évtizedek során eddig is jó néhány zenész cserélődött a Scannerben, ideértve az énekeseket is. Nem lehet egyszerű ilyen körülmények között hatékonyan vezetni a zenekart.

Axel: Ez igaz, viszont ha már az énekesekről beszélünk, Efthi (Efthimios Ioannidis) húsz éve van itt a csapatban, vagyis ez a kérdés megoldódott. A pályánk kezdetén voltak problémáink ebből, mert az énekesváltások miatt nem tudtunk koncertezni. Egy zenekarban mindig az énekes a legfontosabb. Soha nem oszlottunk fel, de volt, hogy egy vagy két évet kényszerültünk kihagyni, mire megtaláltuk az új énekest, ami az 1980-as években sem bizonyult könnyűnek, és a 90-es években még sokkal nehezebb lett. Egy-egy basszusgitáros-cserét át tudunk vészelni, és az sem visel meg, ha gitárost váltunk. Énekes nélkül voltunk igazán meglőve. Az eddigi tagcseréink családi okok miatt történtek, vagy akkor, ha valaki inkább a továbbtanulást választotta. Ilyen időszakon mindenki keresztülmegy az életben. Az ember hoz egy döntést, és kilép a zenekarból. Egyetlen alkalommal rúgtunk ki valakit, mindenki más a saját elhatározásából távozott. 

Voltak azonban hosszabb szünetek is a banda életében. Szintén a sorozatos tagcserék miatt?

Axel: Volt, hogy az énekeskeresés okán, máskor meg lemezkészítés miatt tűntünk el, de minden eset időkieséssel járt számunkra.

Térjünk rá a The Cosmic Race című új lemezre! Ha nem tévedek, a Hypertrace-en megkezdett történet folytatásáról van szó.

Axel: Így igaz. Ismét felbukkan helyszínként a Terrion bolygó, ahol az emberiségnek élnie kell, a sztori pedig az odáig vezető útról szól, és bemutatja az életet is a Terrionon.

Miért éppen most láttad elérkezettnek az új Scanner album idejét? Négy éve a covid szakadt a nyakunkba, két éve dúl a pusztítás Ukrajnában – ezeket tekintve másmilyen volna a friss anyag, ha előbb érkezik?

Axel: Igen, szerintem mindenképpen más volna. Hatással volt a megírására a jelenlegi válság, ahogy a háborúk is, hiszen most már Izrael is hadban áll… Úgy vélem, nem csupán az én hangulatomon érződik mindez, hanem a társadalom egészére is kivetül. Más volt a szemléletünk a válság előtt, mint alatta és azután. Azt hiszem, sokkal vidámabb lett volna, ha nincs a pandémia és nincsenek a napjainkban zajló események, amelyek elgondolkodtatnak az életről, magadról… Így viszont mindez belesűrűsödött az új albumba. Benne van az aktuális közhangulat, ahogy az a levertség és melankólia is, amely máskülönben nem jellemezné.

Számos új, meglepő zenei elem és hatás fedezhető fel a The Cosmic Race-en. Jó példa erre az egyik kedvencem, a Dance of the Dead. Doomos, ráadásul Efthi hörög is egy keveset a refrénben. Talán éppen az újszerűsége miatt lett belőle a lemez egyik felvezető száma?

Axel: Ez a dal készült el utolsóként, és ez a lezárása annak, ami a bolygón történt. Létrejött egy új berendezkedés, vagyis megvalósult az a cél, hogy kialakuljon egy boldog, szabad, nem háborúzó társadalom. A törekvést éppen az indokolta, ami a Földön zajlik, merthogy annyira kiábrándította és megrázta az embereket. Van is egy epizód, amelyből kiderül, mi maradt meg a Földön. Ezért akartak egy újabb esélyt. Igen, a dal doomos, mivel benne van ez a bizonyos megrázkódtatás. A refrén viszont feloldja ezt, mert azt mutatja, hogy igenis van jövő. 

Derűlátó vagy az emberiség jövőjét illetően? Szerinted megvalósulhat az emberi élet a Földön kívül is?

Axel: Igen. Pontosan erről szól az album. Úgy gondolom, szükséges is, hogy felkészüljünk erre. Ami a jövőnket illeti, nem vagyok túl optimista, de tudom, hogy az emberiség folyamatosan felfedez, változtat, új világok után akar kutatni. Ezért aztán a lemezcímben a “race” szó nem versenyt jelent, mint a Forma 1 vagy a NASCAR, hanem fajt. Az emberi fajt, amelynek a célja hol az építés, hol meg a rombolás, és amikor elhagyja a Földet, kozmikus gént fejleszt ki, mivel muszáj neki. Eljön majd az idő, amikor a Nap felrobban, és ezáltal a Föld is elpusztul. Persze erre valószínűleg csak évmilliárdok múlva kerül sor, az emberiség viszont új bolygót fog találni magának. És van valami, ami az emberiség történetében soha nem változik: vannak, akik uralkodni akarnak másokon, és vannak, akik felett mások uralkodnak. A kettő nincs egyensúlyban. Azért van mindig így, mert egyesek hatalomra törekednek, és csak attól lesznek boldogok, ha mások felett uralkodhatnak. Az ő gondolkodásmódjukba a béke nem fér bele, csak a háború. Akár vallásról, akár pusztán vagyonról van szó, a harc állandó. Szerintem ez mindig is az emberi természet része volt, soha nem is fog csak úgy megoldódni. Ezért jött most el a második esély, hogy az emberek egy másik bolygón kezdjenek mindent elölről és térjenek jobb útra. Szóval nem vagyok túl optimista, de úgy gondolom, a lehetőségünk megvan.

A The Cosmic Race tehát – anélkül, hogy túlságosan le akarnám egyszerűsíteni a sztorit – az emberi faj megmentéséről szól, legalábbis azokról, akik érdemesek a megmentésre. Magadnak el tudnál képzelni valamilyen szerepet egy ilyen küldetésben?

Axel: Nem, nem tudnék. Ez már a fiatalabb nemzedékek feladata lesz. Ha már el kell hagyni a Földet, az utat muszáj lesz hibernálásban megtennni, és ehhez adottnak kell lenniük a megfelelő technikai feltételeknek. Ezek olyan szintű fejlettséget feltételező kérdések, hogy a fiataloknak kell végrehajtaniuk, hiszen ha ők nincsenek, száz évesen ébrednénk fel az út végén, és hiába az új otthon, nem maradna senki. Szóval ez az út a fiatalokra vár, én már nem vállalkoznék rá. A lányom viszont legalábbis elgondolkodna rajta szerintem.

Neki, illetve a fiatalabbaknak van is ilyen ambíciója szerinted?

Axel: Muszáj, hogy legyen, máskülönben nem is volna lehetséges. A klímaváltozás folytán az átlaghőmérséklet ma még csak egy fokkal magasabb, aztán pár év múlva talán már kettővel fog emelkedni. Mindenesetre hamarabb fog bekövetkezni, mint gondolnánk. Tíz év múlva nyilván többet tudunk majd minderről, de úgy vélem, meg fogjuk érezni a hatását, és el kell gondolkodnunk a lehetséges alternatívákon. Akár azon is, hogy egy másik bolygóra települjünk át egy jobb élet reményében. A jövőt az jelenti, hogy egyre többen vándorolnak majd át a mostani klímaváltozásnak kevésbé kitett, kedvezőbb éghajlatú térségekbe, ez pedig újabb és újabb konfliktusokhoz fog vezetni. Ezek igen komoly problémák, amelyeken mindenkinek el kell gondolkodnia!

Visszatérve a zenéhez: az első albumaitok idejére már tekintélyessé nőtte ki magát az európai, azon belül is a német metal színtér. Ismersz mai, hasonló stílusban nyomuló bandákat?

Axel: Jó rég volt már, igaz? De már érkezik a színre az új generáció, amely pontosan ezt a műfajt műveli. Dominik (Rothe), az új gitárosunk egy másik csapatban is játszik, a Toxic… hű, most nem jut eszembe a nevük, de elég bonyolult (Taskforce Toxicator – a szerk.). A 80-as évek speed metalját tolják, azt éltetik. Visszakanyarodnak ennek a zenei irányzatnak a gyökereihez. Ilyesmire sokáig nem volt példa, mostanában viszont ismét éledezik a stílus.

Németország emellett a fesztiválok országa is, ideértve a gigantikus szabadtéri bulikat és a szűkebb körű kult-eseményeket egyaránt. Jó néhányon megfordultam már életemben, a Wacken Open Airtől a Keep It True-ig, a Scannert azonban sehol sem sikerült elcsípnem! Létezhet erre valamilyen ésszerű magyarázat?

Axel: Sajnálatos, de mondhatnék bármit, nincs mivel magyaráznom ezt. 1997-ben felléptünk Wackenben, amikor a Motörhead volt a főbanda. A nagyszínpadon játszottunk, jól sikerült a buli, és bíztam benne, hogy 98-ban vagy 99-ben vissza fognak hívni, ám nem így történt. Hogy miért? Fogalmam sincs. Wacken sokkal jobban kinőtte magát, mint ahogy arra számítani lehetett, viszont egyes lemezcégekkel összebalhéztak. Én erről mit sem tudtam, aztán amikor az akkori kiadónkkal beszéltem, ők azt mondták, nem tudunk játszani ott. Visszakérdeztem, hogy mégis miért nem. Kiderült, hogy nézeteltéréseik voltak velük, és többé nem működnek együtt. A kis kiadók üzleti okokból nem tudtak együttműködni Wackennel. Mi akkor a Massacre Recordsnál voltunk, és nagyon megittuk a levét ennek. Két éve a Massacre már ott tartott, hogy ha szeretnénk bekerülni bizonyos fesztiválokra, akkor azt magunknak kell intéznünk. Elég nehéz ám egy zenekarnak fellépésekért kilincselni. Ha beáll mögéd a kiadód, akkor már vagy valaki. Ha nem, akkor magadra maradsz, és kész. A Keep It True szervezője, Oliver meg azzal a feltétellel adott volna lehetőséget, ha különleges műsorral jövünk, vagyis ha csak a Hypertrace lemezt játsszuk. Nemet mondtam erre. Ne hagyja már figyelmen kívül, hogy ez továbbra is egy élő zenekar! Nem úgy, mint az ott csőstől fellépő újjáalakuló csapatok, akik mást sem csinálnak, mint az első énekesükkel az első albumukat nyomják. A közönség pedig pontosan ezt várja tőlük. Nekünk a Hypertrace óta is vannak dalaink, lemezeink. Végül eljutottunk oda Oliverrel, hogy ha a Keep It True-n nem is játszunk, legalább más, kisebb fesztiválokra beprotezsál minket. A Keep It True-hoz ugyanakkor továbbra is ragaszkodunk, és évről évre rákérdezek nála, hogy mi a helyzet velünk kapcsolatban. Állandóan vonakodik. Ezernyi más fesztivállal is ugyanezt tapasztalom állandóan. Nem értem, miért. A Rock Hard fesztivált pontosan kétszáz méternyire tartják az otthonomtól. A magazinnak dolgozó újságíróknak mindig adok interjút, amikor lemezünk jelenik meg, ők pedig rendre megkérdezik, miért nem lépünk fel náluk. Ilyenkor azt válaszolom nekik, hogy mégiscsak ők vannak a cégnél, ők írnak a Rock Hardnak, úgyhogy nekik kellene tudniuk, miért nem. Nekem elképzelésem sincs. Mindig beajánlom magunkat. Hogy ki dönt ebben? Ki tudja?.. Nem is mondanék erről többet. Sajnálatos, de ez a helyzet.

Azon túlmenően, hogy a mai napig aktív zenekar vagytok, van esetleg valami egyéb oka is annak, hogy nem szívesen ültök fel a nosztalgia-vonatra?

Axel: Pont az a lényeg, hogy mivel élő zenekar vagyunk, akkor minek korlátoznánk önmagunkat ezzel? Ennyi a magyarázatom. Vannak a jelenkori számaink, és vannak a múltbeli számaink. Aktív zenekarként az a leghelyesebb, ha ezeket vegyítjük. Ha egy banda tíz éven át szünetelt, majd visszatér a régi énekessel vagy a teljes régi felállással egy koncert erejéig, azzal semmi gond, hiszen mindenki örül, ha újra együtt láthatja a tagságot. A mi esetünkben ez nem is volna lehetséges, mert az első énekesünk már nincs a szakmában. Ahogy a többi volt énekesünk is visszavonult. Úgyhogy mindent Efthi énekel minden egyes koncertünkön. Akkor mi a különbség? Fölösleges volna egyetlen albumra, a Hypertrace-re vagy a Terminal Earthre szűkítenünk a műsort. Ez az egyetlen érvem. 

A mostani kiadótok nemrég újból kiadta a korai lemezeiteket. Mesélnél a részletekről?

Axel: Tetszett az elgondolás. Az új kiadványt szerették volna felvezetni, annak akartak némi felhajtást csapni. Meg is állapodtunk erről, aztán három album került újbóli kiadásra, ami váratlanul ért. Azt hittem, kihoznak egyet, aztán jön az új lemez, majd a következő újrakiadás. Ám ahelyett, hogy lépésről lépésre haladtak volna, egy hónapon belül három anyagot dobtak piacra. Én ezt túlzásnak tartottam. A rajongók szempontjából nézve értelmetlen, ha ki kell fizetniük durván hatvan eurót három vinylért, aztán három héttel később már az új album jön.

Hogyan kötöttetek ki a ROAR! Rock Of Angels kiadónál? Volt ennek valami köze ahhoz, hogy Efthi maga is görög?

Axel: Nem, a kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz. Efthi már húsz éve tagja a zenekarnak, viszont erről a görög cégről azelőtt nem volt tudomásom. Ez egy véletlen egybeesés. A ROAR! tíz éve van jelen a piacon. Ha azt nézzük, milyen zenekarok vannak náluk, és hogyan fejlődött a kiadó ez alatt a tíz év alatt, nem akármilyen a különbség a Massacre Recordshoz – ahová előtte tartoztunk – vagy más lemezcégekhez képest. Figyeltem őket zenészként, és arra gondoltam, megkeresem őket, hátha érdekesek vagyunk számukra. Aztán pont fordítva történt, ugyanis ők kerestek meg engem, és ajánlottak szerződést, én pedig igent mondtam. Tudtam, mi mindent tesznek a művészeikért, úgyhogy elfogadtam az ajánlatukat. Szóval ha azon múlott volna mindez, hogy Efthi is görög, akkor már tíz éve náluk lennénk.

A Massacre a 90-es években, vagyis a Mental Reservation és a Ball of the Damned albumaitok idejében volt igazán releváns cég, ha jól sejtem.

Axel: A Ball of the Damned megjelenésekor még jó volt velük dolgozni. A stílusnak jó kilátásai voltak, de aztán mégis leálltunk, mert sokkal többet reméltünk a Ball of the Damnedtől. És személyi változások is történtek a kiadónál. Ezután tettem egy kísérletet női énekessel, Lisával. Ebből lett a Scantropolis album. Arra kértem a Massacre-t, hogy bontsa fel a szerződésünket, mert egy másik kiadónál akartam megjelentetni az anyagot. Ők azonban azt mondták, nem állnak készen erre, úgyhogy jöjjön csak ki náluk. Hibáztam, mert a zene más volt, egy nagyobb cégnél kellett volna kihozni, komolyabb marketinggel. Újabb szünet következett, majd visszatértünk a The Judgementtel, amely szerintem kitűnően sikerült, a kiadó azonban nem támogatta meg kellő mértékben. Végül úgy döntöttem, lemezcéget váltunk, ami megtörténhetett volna akár a 90-es években is, de csak ezzel a mostani albummal került rá sor. 

Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben koncert-vagy turnéfronton?

Axel: Próbálkozunk, hogy bejussunk legalább néhány fesztiválra. Arra is fel vagyunk készülve, ha be kell ugranunk egy kieső zenekar helyére. Májusra turnénk szerveződik, de a menetrend még nem állt össze. Efthi éppen egy görög bandával egyeztet, az ő válaszukat várja. És őszre is tervben van néhány koncert.