Jóformán fel sem ocsúdtunk még a bécsi Botch után, egyből várt ránk egy újabb hardcore gyepálás, ezúttal hazai résztvevővel. Ráadásul itt minden azokat az időket hozta vissza maradéktalanul, amikor betekintést nyertem a HC mozgalomba. A klub szerény méreteiből adódó közvetlen hangulat és a disztrós kirakodóvásár egyaránt szorosan hozzá tartozott a zenés táncmulatsághoz, nem szólva arról, mennyire meglepett a Reaction fanzine friss száma. Ez utóbbi valójában tavaly decemberben jött ki, vagyis kissé későn kapcsoltam, viszont a népszerűsítésére keresve sem találhatott volna kedvezőbb alkalmat a szerkesztő Sabján Bence, aki nem mellékesen a bulit is tető alá hozta.
Bevallom, idejét sem tudom, mikor láttam utoljára a budapesti Exterminating Angelt – nyilván valamikor a gyászos emlékű 2020-21-es időszak előtt történt. Durva belegondolni, hogy idestova tíz éve alakultak (igaz, volt közben egy inaktív időszakuk, de akkor is), persze most elsősorban az Inherited Future EP-ről szemezgettek. A hangzást már náluk is kielégítőnek találtam, mindenki lazán átadhatta magát a nyers, punkos attitűddel elővezetett, de a death metalos térfélen is kalandozó Chasm Wrath vagy Takhisis Rising zúzdájának.
Az angol Negative Frame nálam a plafont súrolta azzal, hogy két-három perc közötti terjedelmű, death metal / deathcore (a honfitárs Malevolence vagy Employed To Serve korai munkái jó összehasonlítási alapot adhatnak) hatásokban bővelkedő számaiba annyi brutális témát igyekezett belesűríteni, amennyit csak lehetséges. Ahogy néha Kesari Gorin vokalistának sem sok hiányzott ahhoz, hogy köríves fejrúgásaival elérje a födémet. Zömmel hosszú hajú, húszas éveik elején járó srácokból áll a hét éve létező londoni csapat, a mindennapokban felgyülemlő indulatok levezetéséhez eszményi, amit művel. Érezhetően továbbra is hajtja őket az ifjonti lelkesedés, amelyet a közönség egy részére szintén sikerült átragasztaniuk.
A Denial Of Life-ék a Botch földijei, mindkét zenekar pályája a Washington állambeli Tacoma városából indult. Ezzel azonban el is fogytak a közös vonások, a frontasszony Brenna és társai tudniillik hamisítatlan crossover / thrash metal elegyet tolnak. A három fellépő közül náluk éreztem leginkább azt a törekvést, hogy a zenében rejlő agressziót kerek, fogós dalokba öntsék. Az Antifreeze-t egyenesen rock nótának kiáltották ki. A legnagyobb beindulást éppen ők gerjesztették – az alacsony mennyezet dacára közönségszörfös is akadt! –, aligha véletlenül. Brenna érdemei ugyancsak elévülhetetlenek ebben. Mokány kiállású csaj, aki tud egyet s mást arról, hogyan kell irányítani a jónépet. Nem papol az élet keménységéről és igazságtalanságáról (bár vélhetően ebben is van tapasztalata), nem agitál, helyette tornaórát vezényel. 2022-es lemezük, a No Reason volt terítéken, de előszedték a Scheming to Suffer demónak az albumra átmentett címadóját is.
Szemben a főbanda nevével, illetve annak negatív csengésével – bár tudjuk, eredetileg egy Death nóta címe – csak azt mondhatom, régen jártam már ennyire felszabadító, életigenlő, emellett pedig erős összeállítású underground estén.
