Közel hat hét telt el a Reaction fanzine és a To Defy Collective havi rendszerességgel tartott hardcore bulisorozatának márciusi eseménye óta, és aligha indulhatott volna jobban a húsvéti hosszú hétvége azoknak, akik ennyi idő alatt kiéheztek a döngölős riffekre. Az ezekről elnevezett belvárosi pincehelyiségben minden bizonnyal maradéktalanul meg is kapta valamennyi jelenlévő, amiért eljött.

A Retorsiont, akik januárban a Leukémia előtt bedaráltak, sajnos lekéstem. Semmi kényelmesség vagy linkeskedés, a Zajszint podcast aktuális adásának felvétele miatt alakult így. Azért gondoskodunk róla, hogy ténykedésük ne maradjon teljesen dokumentálatlan:

Grindcore-os granulálás helyett tehát Madball ihletésű HC ütemekre érkeztem, amikor a Sabján Bencéék múltkori partiján látott Cold Brick lépett színre. Nem lehetett nem észrevenni, mennyivel aktívabb közönségük gyűlt össze, mint az előző körben, és az itt megtapasztalt hangulat (bemozdulás, alkalmankénti együtt éneklés) miatt ez a koncertjük lett emlékezetesebb számomra.

Az Erased ráindulása a metalos hangzású hardcore-ra megint más. Náluk sem hiányoznak a súlyos témák, de a zene összességében elvontabb, és emo hatások ugyanúgy hallhatók a számokban, mint a Kornt idéző megoldások. Javarészt a Clear Skies EP-jükről játszottak a srácok – az anyag, akárcsak a Cold Brick-féle Stomp It Out, kazettán volt beszerezhető a helyszínen –, de letoltak egy friss, egyelőre cím nélküli nótát is. Őket szintén jól fogadta a tábor, és az énekes, Márk is hangot adott a színteret jellemző összetartás, barátságos légkör fontosságának a dalok között.

A szlovén Reach A.D. hat éve már megfordult nálunk. Igaz, még szimplán Reach néven. Akkor elkerültük egymást, nem is volt tudomásom róluk, mindenesetre a nagyérdeműt figyelve több olyan arc tűnt fel, aki valószínűleg azóta fedezte fel magának a bandát. Mondjuk a hónap elején megjelent, és persze itt is bedobott Chains of Yesterday dal kapcsán. Ám ők is a régi koncertjárókhoz hasonló elánnal vetették be magukat a moshpitbe és tombolták végig a műsort. Ugyancsak sokatmondó, hogy néhány pillanatra a basszer is beszállt a darálóba, miután lerakta a hangszerét.

Tény, hogy az ilyen direkt és feszes HC (a frontember Hatebreed pólója eleve sokat elárult…) kiválóan alkalmas a mindennapokban felhalmozódó feszültség levezetésére. A konferálás kimerült pár rövid mondatban, de fölösleges is lett volna bő lére ereszteni. Érdekes lett volna, ha a dobos is szól néhány szót – merthogy beszél magyarul, ha jól tudom –, erre azonban nem került sor.

Az olajozott élő show-t tekintve viszont nem érdemes belekötni semmibe. De ha már itt tartunk, bármi másba is nehéz lenne. Atmoszféráját és hangzását tekintve ismét pazar este volt, a nézettségről pedig csak annyit, hogy a Cold Brick alatt már a terem bejáratáig állt a nép. A minimum, hogy a májusban esedékes folytatásról hírt adunk, és továbbra is csak javasolni tudom a hazai hardcore bulikra járást. 

Videók: Underground Alkotói Team