1990-ben rendezték meg az első Wacken Fesztivált ami a szervezők szisztematikus építkezésének köszönhetően közel egy évtized alatt a világ meghatározó metal eseményévé vált. A rendezvény hírneve és presztízse azóta is töretlen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy szinte minden évben a jegyek hamarjában elfogynak és a sold out “tábla” viszonylag korán kikerült a hivatalos weboldalra.
Az idei évben a Wacken Open Air mottója a “Witches & Warlocks” tematika köré épült, ami nemcsak a művészi előadásokban, de az egyéb programokban, dekorációkban és installációkban is testet öltött és varázsolt el ezúttal 85.000 lelkes metal rajongót.
Forrás: Wacken hivatalos honlap
A szerda délután és este elsőbálozóként főként az ismerkedésről, a terep felfedezéséről szólt. Akadt némi kavarodás a karszalaggal és a feltöltőkártyával, így mire az összes infó pult és egyéb help desk anyámkínja megvolt és a zseton is a kártyára került, már jócskán benne voltunk a délutánban, ráadásul a lábamat is lejártam a tikkasztó hőségben. Túllépve a kezdeti izgalmakon, belevetettem magam a napi tervezett zenei programomba, az igazán felhasználóbarát applikáció segített, hogy ne felejtsem el éppen hol és mikor játszik a kiszemelt banda. Az első nap a nagyszínpadokat csak messziről pásztáztam és ha már arra jártam a The Darkness utolsó 15-20 percét végig néztem, de igazából a kisebb színpadok kínálata jobban vonzott.
A Headbanger / W.E.T Stage-en éppen zajló metal battle kiváló terep az újdonságok felfedezésére, hiszen mikor máskor találkozhat az ember élőben is például egy jó kis kolumbiai indusztriális metál bandával? Az már csak hab a tortán, hogy az INFO végül belefért a Top 5-be, egész pontosan az ötödik helyre sorolta őket a zsűri. A Ministry és Rob Zombie inspirálta társaság kimaxolta a 20 perces időkeretet. Teljes harci díszben és sminkben gyalulták le a színpadot és rendesen fel is pörgették a közönséget. Dél-Afrikából sem sok bandát tudok felsorolni, de egyet már biztosan láttam élőben. Sunken State nevű progresszív metálban utazó banda lelkesedése túlmutatott a odamondós dalszövegeken, a bonyolult és technikás játékon. Viszont az ambiciózus luxemburgi Æonik fellépése nagyon meggyőző volt. A kísérteties dallamokkal átitatott atmoszférikus black metal egész szürreálisan hatott a délutáni szikrázó napsütésben.
Innen az utam aztán az egyik legkisebb, de egyúttal legütősebb buli helyszínre vezetett a Wasteland Stage-re. Nem mást készültem élőben is megcsodálni, mint Skócia fenegyerekét Mr. James McBain-t.
A Wasteland Stage a rögtönzött Mad-Max city közepén állt és nem utolsó sorban helyszínéül szolgált néhány igazán izmos bulinak.
forrás: Wacken Facebook
Forrás: saját fotó
A legjobb az egészben az, hogy ez a legközelebbi színpad a bejárathoz és itt még nem volt extra biztonsági kapu. Minden koncert kapott speckó pirotechnikát, ami a nagy hőingadozásnak köszönhetően az éjszakai koncerteknél a 13 fokban átmelegítette a fáradt testet és lelket. Nem megfeledkezve arról a tényről sem, hogy itt, aki koncertre jött teljes mértékben részese volt a bulinak. Nem volt alibizés, csak mocskos mosh és circle pit megspékelve egy kis szörfözéssel. Hellripper sem bánt kesztyűs kézzel a talpalávalót tekintve. Óriási bulit nyomott, totális armageddon és káosz uralta Wastelandet. A buliból maximum csak az maradt ki a környéken, aki már elpilledt a nagy melegtől és a sörtől… Az utolsó számnál aztán maga McBain is részese akart lenni a színpad előtt kialakult őrületnek. Laza ugrás a nyakunkba és a nép szó szerint tenyerén hordozta amíg az utolsó riffeket is ledarálta. Visszatekintve bátran kimondhatom, hogy számomra a 4 nap alatt az egyik legjobb és legmasszívabb bulit prezentálta a skót banda.
Forrás: Wacken Facebook
Innen én nem mozdulok ma, a következő, amit mindenképpen meg szerettem volna nézni a szintén szigetországi Evile-t. A zenekar 20 éves fennállása alatt elég gyakoriak voltak a tagváltások és ezzel párhuzamosan a problémák is, de ez szerda este ez mit sem látszott. A tisztes trash támadás, korrekt hangzásnak köszönhetően magasan tartotta az energia szintet még ezen a késői órán is, hiszen ekkor már éjfél volt.
Csütörtök
A napi menü már egy kicsit nagyobb szervezést és átgondolást igényelt a részemről. Így, hogy már tisztában voltam a távolságokkal és a lehetséges nehézségekkel, erőteljesen át kellett gondolni az átfedésben lévő koncertekkel kapcsolatos elképzeléseimet. Terveim szerint nagy dózisban és hangerővel ömlik rám a death és némi black metal ezen a csütörtökön, úgyhogy bemelegítésnek valami egész mást választottam. A Harder - Faster - Louder szentháromságba lépve a délutáni melegben Armored Saint-tel hangolódtam a hátsó sorokban. A kaliforniai bandának meg se kottyanhatott a tűző nap és a közel 30 fokos meleg. Diszkográfiájuk legjavát döngette el lelkesen Jonh Bush és csapata a rájuk szabott egy órában. A kis színpadokhoz képest itt a hátsó fertályon nem igazán pörgős a hangulat. Hiába a rengeteg energia a színpadon és John Bush egy csoda, ahogy énekel, hátul nem igazán akart megmozdulni senki sem. Később aztán kiderült, hogy ez nem egyedi eset és a legjobb hangulatért érdemes előre nyomulni bármennyire is ijesztőnek tűnik a tömeg.
Forrás: Armored Saint Facebbok
Forrás: Armored Saint Facebbok
Nyargalás vissza a kisebb W.E.T és Headbangers kettős színpadra és jöjjön aminek jönnie kell. Egy kis Skeletal Remains majd a hazánkban mostanság duplázó Uada.
A napsütötte Kaliforniából érkező Skeletal Remains irgalmat nem ismerve brutálisan tolta az old school death metalt. Nem vacakoltak túl sokat, mesterien kiszolgálták a stílusra éhes közönséget. Nem is maradt el a hála, a circle pit megszokott jelenség errefelé, de a szinte percenként nyakunkba érkező boldog crowd surfingesek rendesen megszaporodtak. Még egy-két fotós is felpattant a szörfdeszkára és felszerelést nem kímélve csinálta meg életet fényképét a jelenségről. Állat! A marcona arcú security-s csapat nem igazán unatkozott, szorgosan kapkodták le a totális extázisban szörföző fanokat.
A portlandi titokzatosság mestereire már rendesen megtelt a placc, amit én leginkább csak a kivetítőről érzékeltem, ugyanis leparkoltam az első sorban. Az Uada szokásos inkognitóban tökéletes precizitással gyakorlatilag, mint Katrina hurrikán jött, letarolt és elvitte a lelkem. Teljesen átadtam magam a zenének és képtelen voltam levenni a szemem a színpadról. A Djinn és az In the Absence of Matter minden gátlást feloldott a tömegben és többeket inspirált a megállás nélküli headbangelésre, repkedtek a sérók szerte-szét. Úgy elrepült a 45 perc, arra eszméltem, hogy Jake Superchi csak ennyit mond, “Thank You Wacken”… Hát kellett pár perc mire szóhoz jutottam ezután a meggyőző performance után.
Irány Rozsda-land… azaz Wasteland itt ugyanis Jesus Piece osztogatja a pofonokat. Aaron Heard frontember úgy járkált a színpadon, mint egy ketrecbe zárt vadállat, közben a tömeget pásztázva nyers torokhangján leüvölti a fejedet ezerrel. A banda többi tagja ugyanilyen fertőző energiával tépte az olyan dalokat, mint a Fear of Failure vagy a Oppressor. A közönség a mosh porfelhőjében fürdőzik örömében. Hú de kellett egy kis nyers, old school metalcore.
Forrás: Wacken Facebook
A csütörtök este fő attrakciója mindenképpen az Opeth volt.
Forrás: Wacken Facebook
Forrás: Wacken Facebook
Forrás: Wacken Facebook
Mikael Åkerfeldt rögtön a koncert elején eloszlat minden kételyt a setlist-re vonatkozólag és közli, hogy ma este a legfiatalabb szám is már 10 éves és aki az elmúlt évtized terméseit szeretné hallani, csalódni fog. A setlista egyébként “Special Fan Request” szerint állt össze, kvázi kérjetek és megadatik. A The Grand Conjuration kezdésnek pont úgy szólalt meg, ahogy kell és minden kétség elszállt a folytatást illetően is. Tökéletes Opeth előadás következett az első perctől az utolsóig. Ráadásként a koncert után az óriáskivetítőn QR kód segítségével elérhetővé vált néhány alapinformáció az októberben érkező új albumról, illetve egy kattintással meghallgathattad a §1-t.
Forrás: saját fotó
Péntek
A csütörtök rendesen lemerített és a péntek sem ígérkezett sétagaloppnak. Hiába, kemény élet a fesztivál-élet de ha már idekeveredik az ember lánya, igyekszik kimaxolni a helyzetet. A nyitány ezúttal a kanadai Spiritbox volt a Harder Stage jóvoltából. Kedvelem a Courtney LaPlante vezette bandát, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy minél közelebbről szeretném látni a showműsort. Azon magam is meglepődtem, hogy simán besétáltam az első sorba, a nem kis tömeg ellenére. Egy kis ajtócsapkodással indult a buli a Cellar Door és egy-két kemény gondolat beköszönésként Courtney-től arra engedett következtetni, hogy itt kő kövön nem marad majd, de ettől függetlenül picit csalódnom kellett. Félreértés ne essék, frankónk nyomták a Rule of Nines-t és például a Holly Roller is ott volt a szeren, de a tökéletes kivitelezés ellenére picit erőtlennek éreztem őket. Lehet, hogy a jet-leg vagy a sok fesztivál fellépés vagy a korai kezdés volt az oka az enerváltságnak, de a hangulat sem volt igazán átütő még az első sorokban sem. Nem volt ez baj feltétlenül, mert a Baroness aztán felrázta a lelkeket. Irány a W.E.T Stage. 45 perc masszív, erőteljes, torzításokkal teli gitárőrület következett. John Baizley és Gina Gleason harmóniája olyan érzelmi erőt közvetített, nem tudtad levenni a színpadról a szemed. A Last Word ugyanolyan elánnal zakatolt végig, mint a korábbi dalok, akár a A Horse Called Golgotha vagy a March To The Sea. A szédítő gitár meló mellett nem lehet csak úgy elmenni, ahogy az erőműként doboló Sebastian Thomson mellett sem. Jelentem, a Bárónő szédítő előadása elcsavarta a fejeket.
Forrás: saját fotó
Péntek estét Mr. Jonathan "Adidas" Davis zárta, nem kis örömömre. A 90-es években szarrá-ronggyá hallgattam egy másolt kazettán a Life is a Peachy albumot. A Korn lemezről pedig a Daddy sokkolt le rendesen. Van már talán 10-15 éve is annak, hogy utoljára láttam őket élőben, úgyhogy különösen örültem, hogy ezúttal újra összefutok régi kedvenceimmel. Nemcsak én gondoltam ezt így, hanem rajtam kívül még sokan mások, szerencsére és hát van abban valami kellemes, amikor több tízezren együtt kiabálják, hogy “Fuck That”. A tömeg óriási, mozdulni sem lehet, a set-list pedig tökéletes. Pöpec hangzás, olyan morajló, zsigerileg ható basszus, hogy könnybe lábad a szemed, tökéletes gitárhangzás, lenyűgöző színpadkép, a kivetítőn is élvezetes az egész műsor a Rotting in Vain-től a Got the Life-ig vagy az előzetesen már említett Y'All Want a Single úgy ahogy van tökéletesen tálalva.
Forrás: Wacken Facebook
Forrás: Wacken Facebook
Forrás: Wacken Facebook
Forrás: Wacken Facebook
Szombat
A Wacken eső nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül... Az a másfél óra égi áldás, pont kenterbe vágott nekem két bulit. Azt már megszoktam, hogy bizony itt nem az a kérdés, hogy milyen koncertet nézzek meg, hanem, hogy mit hagyjak ki. Így is lecsúsztam már egy rakás bandáról, ütközés, távolság, busz indulás és érkezés miatt, hát most bevert az eső is a Black Dhalia Murdernek és ami a nagyobb bánatom a Bury Tomorrow-nak is. Az eső előtt pedig olyan hőség volt, hogy már attól leizzadt az ember, hogy gondolkodott… Éppen próbáltam egy kis hideg nedűhöz jutni az első koncert előtt, amikor is a stand-up-os Welcome to the Jungle színpadnál egyszer csak egy ismerős figura jelent meg… Nem más volt, mint Adam Nergal Darski… A közel egy órás interjú alatt sok mindenről szó esett, legfőképp arról, milyen volt a keleti blokkban felnőni, vagy arról, hogy mennyire nehéz időket élünk még most is, ami az elfogadást illeti. A 21. században, amikor már az űrutazás ujjgyakorlat még mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogyan verjünk éket és gerjesszünk konfliktust az emberek között. Az angol nyelvű beszélgetés a Wacken facebook oldalán meg is tekinthető.
Forrás: saját fotó
A Behemoth előtt azért még várt rám a belga Brutus, ami nagyon izgalmasnak ígérkezett. A különleges felállású banda trió tagjai Stefanie Mannaerts (énekes, dobos), Stijn Vanhoegaerden (gitáros) és Peter Mulders (basszusgitáros). Nagyon kíváncsi voltam, hogy fog szólni az ének, a dob és egyébként sikerül-e azt az atmoszférát megteremteni élőben is, amit a lemezeken. Az olyan adrenalinnal teli dalok, mint a What Have We Done vagy a Liar hangsúlyozzák Stefanie hangterjedelmét és hihetetlen dobolási technikáját, és mindez lenyűgöző könnyedséggel áramlik az arcodba. A set-list nagy részét az Unison Life tette ki, de igazából ez mit sem számított. Nagyon különleges élmény volt látni, hallani a Brutust. Stefanie merengő éneke, a melankolikus gitártémák, és a robbanásszerű ritmusszekció egyszerre volt nehéz és fenséges.
Forrás: Brutus Facebook
Forrás: Brutus Facebook
Nemcsak a Wacken 33, de a Behemoth is krisztusi korba lépett…és kurva nagyot szólt. Az Infernot nélkülöző banda mindent megtett azért, hogy kiszolgálják nem kis rajongótáborukat. A sötét varázslat bevonzotta a népeket és kolosszális tömeg gyűlt össze a Faster színpad előtt, hogy élőben is láthassa a Once Upon a Pale Horse-t vagy a Conquer All-t. Az óriási tömeg ellenére csak a gigantikus méretű sár tartott vissza attól, hogy előre merészkedjek. De sebaj, a csuklyák, a sminkek, és a szokásos maskarák alatt tökéletes zenészek, feszesen, kompromisszummentesen tolják le az összes közönségkedvencet az Ov Fire And The Void, a Chant For Eschaton 2000 és a Father O Satan O Sun! látványos show-val varázsolta még sötétebbre ezt a borús, szombat estét.
Forrás: Behemoth Facebook
Forrás: Behemoth Facebook
Forrás: saját fotó
Bármennyire is hihetetlen az Amon Amarth idei fellépése volt az első olyan buli, amit headlinerként adtak Wacken népének. A Harder Stage már jóval a banda színpadra lépése előtt megtelt. A sár miatt csak rohadt messziről tudom végignézni a viking parádét és nagyon úgy fest, hogy a svédek bevonzották a hétvége legnagyobb tömegét. Legendához méltó színpadi show-val tolták végig a közel 20 számból álló szettjüket, kezdve a himnikus Guardians of Asgaard-tól az olyan gyöngyszemek, mint a Death in Fire vagy az Under The North Star meghódította a közönséget. A lángok, az elmaradhatatlan viking csaták a színpadon és persze a Put Your Back Into The Oar közönség evezős koreográfiája ezen az estén is része volt a metal színháznak. A színpad előtt a hangulat óriási, messziről is jól látható, a rengeteg tömegszörfös és a délutáni esőnek köszönhető sárgödör remek játszótér volt a mosh pit résztvevőinek. Johan Hegg és serege pedig jött, látott és Wacken Field-en is győzedelmeskedett.
Forrás: Amon Amarth Facebook
Forrás: Amon Amarth Facebook
Forrás: Amon Amarth Facebook
Forrás: Amon Amarth Facebook
A 2024-es Wacken is véget ér egyszer és micsoda epic finálé kerekedett az andorrai Persefone közreműködésével. Az utolsó bulim a Wasteland-re vezetett, hogy az alvilág istennőjét teljes pompájában megtekintsem.
Mindig lenyűgözött a rendkívül összetett és technikás zenéjük, nem kivétel ez alól a már új énekessel az idei évben kiadott Lingua Ignota: Part I EP-jük, ami elég sokat pörgött a zenelejátszómban. Hosszú idő után Budapesten is felléptek idén februárban, akkori sajnálatos lemaradásomat pótolhatom be végre szombat éjjel. Nem tudtam mire számíthatok, de amit kaptam felülmúlt mindent és szépen keretbe foglalta ezt a 4 napos metál őrületet. Az első sor nem volt kérdéses így tökéletes közelségből szemlélhettem a színpadi őrületet is. Engem már rögtön kivégeztek, az első három szám zsinórban az idei EP-ről érkezett, a One Word és The Equable teljes extázisba kergette a közönséget és a zenekar is teljes elánnal tolta. Ezerrel ömlik ránk a tiszta, átütő erő és agresszió, amit a szinti és a technikás gitár témák zseniálisan árnyaltak. És hogy a közönség nem maradjon ki a jóból a Merkabah és Living Waves alatt az énekes is kedvet kapott egy késő esti szörfözésre, aztán a gitáros Filipe Baldaia egy hirtelen ötlettől vezérelve leugrott a színpadról, át a kordonon egyenesen a circle pit közepébe és onnan nyomott egy laza szólót. Hát volt szeretés oda-vissza. Ez zárásként egy masszívan odabaszós élmény volt.
Forrás: Saját fotó
Forrás: Saját fotó
Masszív négy nap volt a 33. Wacken Open Air. Szerencsére az időjárás is kegyes volt az egybegyűltekkel és akár elsőbálozóként, akár rutinos látogatóként veszel részt az őrületben, ezalatt a négy nap alatt minden megadatott, hogy a legfontosabb a zene legyen és elfeledkezz minden hétköznapi szarról az életedben.
Egy-két érdekesség a végére... mint a legtöbb fesztivál a Wacken is készpénzmentes. Az első becsekkolásnál megkapod a karszalagot és a chip kártyát, amire applikáción keresztül otthonról, vagy a fesztivál helyszínén kihelyezett pontokon is tudsz pénzt feltölteni. Minden fesztiválozó kap egy kis tasakot, amibe vizet lehet csapolni az ivókútból. Egy, a karabiner segítségével a gatyára csíptethető tasak jól is jöhet a hőségben. A tülk, vagyis “horn” alakú cucc az Amon Amarth tiszteletére készült.
Forrás: Saját fotó
A csapolt sör 5,5 Euro és 4 dl-es pohárban kapod. A repohár 2 Euro, de ezt a pénzt visszakapod a kártyádra, ha leadod a poharat. A sörért valóban nem kell sokat várni, mert előre csapolnak vagy 6 “korsóval” és így gyorsan megy a kiszolgálás. Lemértem, a legtöbb, amit várnom kellett 9 perc volt, de nem ez volt a jellemző. Általában 1-2 perc alatt sorra kerültem. Felest ne keress, csak long drink formájában kapod a “rövidet”.
A kaják nagyjából 6 Euronál kezdődtek, de azzal biztosan nem laksz jól. A pizza és a wok-os megoldások még 10 Euró alatti árban voltak. Kávé kevés helyen van és 4-5 Euró.
A WC-k mennyisége sosem elég, az erősebb napokon, mint a péntek vagy szombat előfordult, hogy 10-15 percet is várni kellett. A fiúknak van “menekülő” hugyozós mindenhol, így a sorban állás főleg az angol budira váróknak jut. Az viszont biztos, hogy rendszeresen odafigyeltek, hogy papír legyen, illetve a legtöbb esetben a tisztasággal sem volt probléma.
A színpadok közötti távolság óriási tud lenni, főleg, ha kerülni kell a tömeget is. Illetve a kihelyezett biztonsági kapuknál átvizsgálják a táskákat is. Ha sietsz egy-egy koncertre, akkor érdemes ezt a 10 perces baszakodást is beleszámítani az időbe…
A bejárattól nem messze található a Farmers Market, ahol főként a sátorozók juthatnak jó áron kempingezéshez alapvető cuccokhoz. Nem utolsó sorban az 5,5 Euroért csapolt sör dobozos verziója 2 Euroért a tiéd, ami nem 4 dl hanem 5 úgyhogy még a hülyének is megéri.
Forrás: Saját fotó
A hivatalos Wacken Merch Store folyamatosan tele van és még a click & collect előtt is alsó hangon 25 perc a várakozási idő, ezzel szemben a Full Metal Store "áruházban" bármilyen hivatalos zenekaros pólót és felvarrót jutányos áron megvehetsz különösebb várakozás nélkül. A hivatalos Wacken T-shirt egyébként 30 Euro-val indul.
Az időjárást tekintve bármi lehet, érdemes felkészülni a melegre és az esőre is. Rengeteg kisfilm segít az eligazodásban, ha először jársz a fesztiválon, de a netes alkalmazások is hasznos infóval látnak el, akárcsak az óriáskivetítők. Pl. túl nagy a sor a Louder színpad melletti budinál, vagy húzódj be védett helyre, mert égszakadás földindulás várható.
Forrás: Saját fotó
Ha Shuttle Service-t veszel igénybe, mert nem a sátorozást választod, érdemes egy jó 25-30 percet rászámolni a császkálásra a tömegben mondjuk a Louder színpadtól kifelé. A dresscode nem bonyolult, és minden nap ugyanaz, fekete póló, lehetőleg Wackenes, ha nincs az se számít. Itt szerencsére senki nem foglalkozik a hétköznapi trendekkel. A mentők felkészültsége abszolút példaértékű, azonnal a problémás esetnél termettek, ha szükség volt rá.
Zárásként még egy kis Wacken-kuriózum, 7 km csővezeték biztosítja a folyamatos sörellátást, ami rendkívül környezettudatos megoldás, hiszen nem kell töfögni, manőverezni a hordószállító teherautókkal, jön a vezetéken az elmaradhatatlan fesztivál nedű.
