Ahogy az már néhány éve lenni szokott, a két ünnep között félúton megrendezésre kerül a Fekete Zaj Fesztivál klub kiadása a Téli Zaj. Az eklektika jegyében ezúttal is jutott bőven zenei csemege, a rendezvény belakta a teljes Dürer Kertet, Kisterem, Nagyterem és a Fotel bár is zajongókkal volt tele. Ez itt kérem az underground mennyország, ahol teljes békességgel megfér egymás mellett mindenféle zenei stílus a metaltól a post-punkon át az elektronikus zenéig. Nem is volt kérdés, hogy az idei évben is érdemes egy kis zajongásért útra kelni ezen a fagyos téli estén. Arról az előnyről pedig nem is beszélve, hogy a line-up mindig tartogat valami igazi meglepetést, ami később könnyen kedvenccé válhat.
A Nagyteremben már javában játszott a budapesti NANANA amikor megérkeztem a Dürer Kertbe. A magukat post-punk éteri énekkel aposztrofáló zenekart nagyon szerettem volna élőben is meghallgatni, mert amúgy is a stílus kedvelője vagyok és rendkívül örülök, ha egy új és friss csapat kerül a látókörömbe. Az egész letisztult színpadkép és a zenei világ is remekül passzolt a rendezvény hangulatához. Az énekesnő engem néhol kimondottan emlékeztetett Siouxsie Sioux-ra, de hangulatban, eredetiségüket megtartva ugyan, hozták az összes stílusbeli klasszikust is. Az enerváltság és energikusság közötti kettősséggel igencsak jól babráló zenekar egy mozgalmas, táncolható ízig-vérig post-punk bulit csapott kezdésként.
A lendület továbbra is kitartott, csak egy kicsit más köntösben, ugyanis a Kisteremben az Acid Empire vette be a színpadot. Szerkesztőségi kollégákkal, Anitával és Viktorral kiegészülve bele is vetettük magunkat a friss energiákba. A nu metal / indusztriális vonalon mozgó bandáról a Zaj előtt hallottam először és fellelkesülve egyszer-kétszer le is pörgettem a Feast című 2022-es debütáló lemezüket. A direkt és kritikus dalszövegek lobbanékony performance-szal párosítva be is fűtötték a kis színpadot. Kósa Dániel az éneklés mellett látványosan bűvészkedett a szintivel, amivel folyamatosan a zenekaron tartotta a figyelmemet. A nemcsak dalszövegekben provokatív banda tökéletesen működött a színpadon és a számok közti szünetekben sem áradoztak negédesen, inkább lényegre törően kommunikáltak a közönséggel. A rövid, de nagyon feszes repertoárba még egy igazán meggyőző (həd) p.e. feldolgozás is belefért.
Nem nagyon volt idő az áthangolódásra, mert alighogy véget ért a dühösen őszinte csapatás a kisteremben, már a BORU pakolta is a súlyokat a közönségre. A sludge / doom mezsgyén mozgó posztapokaliptikus metal basszusai nehezékként ereszkedtek a hallgatóságra és abszolút fogva tartott ez a különleges atmoszféra. Az egészben volt valami végtelen, amire a kivetítőn ismétlődő képkockák ráerősítettek.
Még megemészteni sem volt idő ezt az igazán impresszív koncertet már léptünk is át egy kis ízelítőre a számomra eddig ismeretlen Zivatarra a Kisterembe. A borúra semmi derű nem érkezett, hiszen a death / doom hagyományokat képviselő banda sem egy könnyen emészthető műfajban jeleskedik. A fellépésükből csak egy-két súlyosan bólogatós szám jutott mielőtt a zsúfolásig megtelt Fotel Bár vendégszeretetét megtapasztaltuk.
A koncertek alatt és után DJ-k gondoskodtak a folyamatos szórakoztatásról, nem volt üresjárat, viszont kifejezetten jól esett egy teljesen más típusú zenével hangolódni az est hátralévő részére. Az igazán vendégmarasztaló bár foteljai kezdtek kiürülni amikor is Makó Dávid által megálmodott The Devil’s Trade lépett a színpadra a Nagyteremben. Semmit nem bíztak a véletlenre, egy rendkívül jól összerakott szettet kaptunk, amit a kiváló fényjáték és a háttérvetítések tettek igazán komorrá és hangsúlyossá. Nem volt szükség kommentárra, csak egymás után jöttek a dalok és az egész előadás egy jól megtervezett koreográfiára épült. A kivetítőn látszólag random szavak formálódtak egy-egy szám végére sokatmondó és elgondolkodtató mondattá ezzel is felerősítve minden egyes vers mondanivalóját. A The Devil’s Trade abszolút bebizonyította ezen az estén is, hogy nem véletlenül van ott a helyük neves nemzetközi fesztiválokon is. Igazán különleges megközelítéssel testesítik meg a post-metal és a doom sötét zenei világát.
Számomra itt zárult is az este koncertlátogatás része. Ezután a Fotel Bár sajátságos hangulatába merültünk el még egy kicsit, hogy megbeszéljük a látottakat, hallottakat. Sajnos a magyar The Cure tribute zenekara a Pornography nagyon későn kezdett, így őket már nem tudtuk megvárni, de ettől függetlenül tartalmas estében volt részünk.
A szervezés tökéletes, a hangzás kiváló volt minden esetben. A Fotel Bár és az egész Dürer Kert különleges atmoszférája pontosan azt hozta, amit bármelyik Fekete Zaj rendezvény. Igazi színfolt a hazai koncert és fesztivál felhozatalban, és nem elhanyagolható a közösségépítésben betöltött szerepe sem a rendkívül diverz zenei kínálatnak köszönhetően.
Fotók: Bands Through The Lens
A fotók a Fekete Zaj oldaláról kerültek felhasználásra.
