“Basszus… elfelejtettem” - hangzik el napi szinten az ember szájából valamilyen permutációban ez a fogalom. Ebben a veszettül rohanó világban egyszerűen kontrollálatlanul szaladunk bele, hogy megfeledkezünk dolgokról, ígéretekről, feladatokról, kötelességekről, akár másokról, vagy magunkról is. “Bezártam vajon a bejárati ajtót?” 99%, hogy igen, mégis visszamegyünk ellenőrizni, mert csak amíg megcsináltuk a már teljesen automatán működő mozdulatsort, 10 dolog jutott eszünkbe, ami elvette a figyelmünk. Már-már skizoid állapot, amikor azt se tudjuk, kinek mit ígértünk, vagy magunknak milyen célt tűztünk ki. Így vagyunk mi emberek, és így küzdünk a felgyorsult társadalomban legtöbbször önmagunkkal. Ezt a normát ültettük most át Fellenges dallamokba, amiben szokás szerint segítségünkre volt Botlik Matyi a Grenma Stúdióban, és Bálint kis midi szintije.

A klip tőlünk mostanában kicsit szokatlan módon nem saját gyártmány, a dal meghallgatása után mellettünk voksoló Mester Zoli rendező víziójának és kitartásának, Tamás Péter technikai és operatőri munkájának köszönhető, illetve a közönségnek, akikkel életünk egyik, ha nem a legmeghittebb felvételét éltük át (volt ott gyerekdalénekléstől kezdve, Zámbó Jimmy-n át szinte minden, fél órás “5 perc szünet”-ekkel és 1:56 skandálással), a Riff klubnak, akiknek a koncertfelvételekért és a nap közbeni frissítőkért is hálásak vagyunk, a stábnak, akik a LED-barokat jediket és sitheket megszégyenítő módon tartották, és a színészeknek, akik varázslatosan kiegészítették, és még több lelket adtak a dal mondandójának a klipen keresztül is