A House Of Protection számomra az év egyik legnagyobb szerelembeesése. A semmiből tűntek fel a nyár folyamán és azóta annyira az életem részévé válták, mint a nagy kedvenceim. De mitől is olyan különleges ez a házikó? Nézzük meg együtt, hogy mit is tud ez a hat dal, amit a képünkbe toltak apránként.

A Galore-ért, két ex-Fever 333 zenekar tag, Aric Improta és Stephen Harrison a felelősek. Aric a nyáron tűnt fel a térképemen, amikor is a másik zenekarával, a Night Verses-zel játszottak a Tool előtt. Konkrétan a csávó úgy dobol, hogy azt tanítani kellene. Iszonyatosan vonzza a tekintetet, mellette pedig olyan megoldásai vannak, amiket csak imádni tudok. Korunk legújabb Eloy Casagrandé-ja, pont. Stephen pedig olyan megoldásokat pakol Aric-kal össze, amit a kőmetálostól, a metalcore-oson át, a progresszív zene rajongóig mindenki imádni fog. Amivel sikerült anno az Enter Shiakarinak felhívni magára a figyelmet, a két csávó azt emelte egy sokkal magasabb fokra. Szinte minden daluk egyesével jött ki, és mindegyiket más miatt tudom imádni. Az egyik legnagyobb álmom, hogy őket valahogy, valaki elhozza hozzánk, minél előbb! 

A Pulling Teeth a dallamos refrénje és az irgalmatlan elektronikai megoldásai miatt hatalmas kedvencem, noha az első hallgatásra nem talált meg annyira, manapság ez az egyik kedvenc számom a párostól. Amikor azt mondod, hogy modern metal, akkor mostantól erre a zenekarra kell gondolni, nem pedig a Fear Factory-ra és a pajtásaikra, hiszen ez a duó tényleg megütötte a következő szintet. A zenéjük annyira átfogó, annyira több rétegnek szól, hogy a család apraja-nagyja megtalálja benne azt, ami az ő ízlésének megfelelő.

A második, Fuse című dallal még nehezebben ismerkedtem meg, hiszen ez jött ki legutoljára, ennek tudtam a legkevesebb figyelmet szentelni. De az idő a bandát igazolja, szépen lassan ez is beérik, noha könnyebb szerzemény, mint a korábbi dalok, és jóval több benne a Prodigy hatás, mint a többiben, mégis szépen lassan ezt is elkezdtem imádni.

A Learn To Forget pedig az a dal, amit bevinnék énekórára egy középiskolába és megmutatnám a gyerekeknek, hogy ezért éri meg zenélni. Nem tudok róla mást írni. Egyszerűen csodálkozom, hogy mégis, hogy a francba tud valaki ilyen dalt írni, és ennyire szórakoztató videót kitalálni hozzá, amiben igazából sok extra nincs is. Ha meg akarod mutatni a haverodnak, hogy mi is ez a zenekar, ezzel a dallal kezd!

Being One a zenekar könnyedebb, kicsit nekem brit hangulatú oldalát mutatja meg. Nem mondom, hogy nem szeretem a dalt, de a metalos szívektől messzebb áll, noha én elég nyitott személyiség vagyok, ez akkor is egy könnyebb szerzemény, amihez hangulat kell.

Az It's Supposed To Hurt, viszi tovább a Learn To Forget lendületet a maga elektronikus elmebajával. Ez a minialbum/ EP ki, hogy hívja nálam 10/10-es. Nem tudok egyik dalba se belekötni, mert mindegyik dal más és mindegyiket más miatt szeretem.

A Better Off pedig tökéletes lezárása a dalcsokornak.

Ennyi, hallgassátok, pörögjetek rá, zenéljetek és csináljatok legalább fele ilyen jó zenét, én pedig nagyon boldog leszek!