A zenekar, aminek még a Tankcsapda is nyitott. Illetve a zenekar, amely akkor játszott dallamos punk rockot, amikor a Green Day-ről, a The Offspring-ről, illetve a társaikról még fogalmunk sem volt. (A ’80-as évek második felében idehaza a különösen jól értesültek is legfeljebb csak a Bad Religion nevét ismerték.) Továbbá a zenekar, amely tavaly már alapítása négy évtizedes jubileumát ünnepelte - tette mindezt úgy, hogy ha alkalmanként hullámvölgyekben járva is, de folyamatosan jelen volt a hazai színtéren. Végül pedig a zenekar, amely évtizedek óta egyenlő az alapító gitáros/énekes Vigivel.

Ha meg kellene neveznem a kedvenc Aurora lemezeimet, az első három között mindenképp ott lenne a legutóbbi, Teszt alatt a türelem című anyag is. Azt pedig, hogy az Aurora név hallatán kapásból nem csak az első három-négy kazettára asszociálok, egy több évtizedes múltra visszatekintő zenekar esetében mindenképp jó pontnak tartom.

Bő három év telt el az említett korong óta, Vigi körül meg ismét – talán már ő maga sem tudja, hogy hányadszor – lecserélődött a teljes ritmusszekció. Távozott a hosszú évek óta alapember Kisbé, illetve a főnök fia, Norbi is felállt a dobok mögül. Vigi természetesen újra összerakta a triót, amiből utóbb kvartett lett. Norbi helyén az AMD-s Kovács Zoltán személyében egy visszatérőt üdvözölhetünk, a négyhúrost Sárközi Péter akasztotta a nyakába, a legfrissebb igazolás pedig gitárokon az a Matula Csaba lett, aki a 2000-es években már játszott Vigiékkel.

Ez tehát a jelen, azonban az Ess2encia című lemezt még a Vigi/Norbi/Peti felállás rögzítette, kiegészülve Qukával és Zakival, akik a háttérvokálokért feleltek, előbbi pluszban még egyszer magára vállalta a trombitás szerepkört is. Az Ess2encia cím minden betűje/karaktere önmagáért beszél. A 2012-es dupla CD folytatásáról, annak második részéről van szó. Arról ugyan eddig nem volt megbízható infóm, hogy az első anyag rögzítésekor eleve tervben volt-e egy majdani folytatás lehetősége, azonban akkora a merítési lehetőség, hogy második nekifutásra is gond nélkül összejött egy újabb huszonöt dalos, újrajátszós kompiláció.

Maga Vigi viszont így tette tisztába a dolgokat:
“A 2012-ben kijött Esszencia nem tudta olyan szinten lefedni az Aurora munkásságát, mint ahogy azt előzetesen gondoltuk, így szinte végig a levegőben volt egy folytatás ötlete. Ennek elkészítéséhez pedig idén jött el a ‘pillanat’ - többek között a zenekarban történt változások is inspiráltak erre -, mert kellő időt tudtam fordítani arra, hogy ez a második rész megszülessen.”

A dupla CD, mint formátum miértjét ugyan nem értem, mivel a jó öreg punk rock hagyománynak megfelelve a negyedszáz dal menetideje még csak alulról sem súrolja egy CD korong kapacitását. Ez azonban nem változtat a lényegen, ami szimplán annyi, hogy egységes hangzással kapunk egy újabb Aurora Best Of…-ot, vagy tetszés szerint egy második Greatest Hits gyűjteményt.

Anélkül, hogy nyakig merülnénk a dallistába, mutatóban most csak néhány szerzeményt emelnék ki. Nyitásként máris itt van a huszonegyedik századi Aurora egyik legfontosabb dala, a politikai áthallásoktól sem mentes Nincs térerő. A legutóbbi lemez valamelyest indokolható módon most kimaradt a szórásból, a FelTámadás dalainak mellőzése viszont magyarázatért kiált! Az eredeti formájában még a ’87-es demón bemutatott Barikádharcos felfrissítéséért viszont jár az extra pont, ahogy a másik ősrégi személyes favorit, a Bevadulok néha is kifejezetten jól esett ebben, a 2024-re igazított változatban.

A rajongói kommenteket olvasgatva és persze saját magamból is kiindulva továbbra is tucatszám vannak igazolatlanul hiányzó Aurora favoritok, szóval akár még egy Essz3ncia is összejöhet valamikor. Legyen így, de addig is kérjük a következő sorlemezt, mivel már közel három és fél év telt el friss Aurora dalok nélkül!