Ha a magyar underground relációjában értelmezhető lenne a piaci rés fogalma, akkor a Devil Seed kétségtelenül egy ilyen hézag betömködésén fáradozik. A női énekes, okkult szövegekkel operáló doomos rock/metal – ettől a leírástól rövidebbre és adekvátabbra tőlem sajnos nem telik – ugyanis épp olyan hiánycikk a magyar mezőnyben, mint a retro thrash, vagy a melodikus euro-power… az us-power metalt meg inkább már nem is említem.

Négy évvel első albumukat követően megjelent a budapesti székhelyű, epikus doom metalos Devil Seed második nagylemeze. A 2017-ben alakult csapat új, nyolc tételes anyagának hangvétele tovább mélyíti az első album által meghatározott sötét, doom-os vonalat, azonban ezt sokkal komplexebben, futurisztikus hatásokkal tarkítva. A zenekar ezúttal előszeretettel nyúl progresszívebb és szimfonikusabb témákhoz, klasszikus doom-os környezetbe ágyazva azokat - ők így invitálják rajongóikat, hallgatóikat: Szeretnénk meghívni benneteket egy utazásra termonukleáris fúziók, mechanikus istenek és haldokló bolygók felé. Az önsorsrontók csillagbárkájából kérjük nem kihajolni!”

Az ezredforduló környékén az epikus doom metal volt a legmostohább sorsú műfaj az underground irányzatok között. Két évtizeddel ezelőtt a Candlemass, a Solitude Aeturnus és a Memory Garden mellett nagyítóval kellett keresni az olyan hithű harcosokat, akik - a hazai Mood szavaival élve - magasra emelték az epikus doom zászlaját.