RockStation

IOTUNN - Kinship (Metal Blade, 2024)

Atmoszferikus prog/melo death metal Dániából

2025. január 06. - chris576

1266004.jpgMivel a progresszív rock/metal zenék mélysége és/vagy összetettsége nem éppen a mai gyorsfogyasztói igényeket hivatott kiszolgálni, ezért a rockzenét egyébként is a partvonalra szorított, TikTok-videókon edződött tízen-huszonévesek körében nem valószínűsíthető az ilyen jellegű zenék felcsendülése, illetve pártolása.

Sanszos, hogy többnyire mi, negyven felettiek örülünk csak igazán az olyan lemezeknek, mint például a progresszív (death)metalt játszó dán Iotunn második albuma, a Kinship (alábbiakban ez a lemez lesz terítéken). Ami valahol szomorú, hiszen lassacskán bezárul a kör és szinte már csak saját maguknak fognak játszani ezek a formációk (pedig mekkora hullámokat vetett egykoron a prog-rock, igaz, annak is már több mint negyven éve).

Utoljára a kilencvenes években sikerült felvirágoztatni a műfajt a Dream Theaternek, a nu metal berobbanásával aztán ez is szépen lehervadt. Nagyobb felhajtóerőt manapság már csak a Tool, esetleg az Opeth (illetve a fentebb említett DT) produkál. Sajnos ezen zenekarok farvizén evezve sem garantált az elégséges reflektorfény, maximum a szakma és a rockzenei sajtó részéről való elismerések sokasága.

Valószínűleg a dán metalarcok is ennek tudatában gründoltak maguknak prog-rock bandát; ami viszont a szekértolásban egy picikét segítségükre van, az az, hogy a Metal Blade Records gondozza a lemezeiket. A több mint egyórás Kinship című albumuk - amely a második a sorban - október 25-én látta meg a napvilágot és nyolc darab szerzeményt vonultat fel.

Érdekes amúgy a dalösszeállítás: a két leghosszabb darab az album elején és a végén helyezkedik el, mintegy keretbe foglalva ezzel a komplett lemezanyagot. A Kinship Elegiac közel tizennégy percre rúg és talán a legmonumentálisabb elemekkel dolgozik: a rétegesen építkező szvit az atmoszferikus zenék csúcsteljesítményei közé pozicionálja magát; felülteti a hallgatót egy afféle érzelmi hullámvasútra: a melankólia hófedte erdején át egészen a remény harmatos fűvel borított fennsíkjáig utaztat minket az Iotunn.

A vadabb, gyorsabb részek alatt bedurvul a vokál: az éteri, megadallamos énektémák ezúttal a zordabb elemekhez igazodva halálhörgésbe torkollnak. A gitárszóló viszont már szinte szárnyal, akárcsak az újból dallamosba váltott vokál. A közel negyedórás szvit után a mindössze „csak” kilencperces Mistland viszi tovább a lemez csodálatosan megkomponált ívét. Marad a merengős, álmodozós, utaztatós hangulat, ám a dal a nyitótétel nagyszerűségét éppen csak karcolgatja.3540408017_photo.jpg

A Twilight átnyergel a melodikus death metal talajára, pontosabban nagyobb teret nyernek az ilyetén zenei megoldások a darabban. A prog/melo death szerzemények sorát egy gyönyörű akusztikus dal, az Iridescent Way is ékesíti; a lemezt pedig a tizenegyperces The Anguished Ethereal monumentális fémmegmunkálása zárja le.

Remélhetőleg a Metal Blade hatékony promóciója által eljut minden prog/melo death rajongóhoz a lemez, az Iotunnban nem fognak csalódni, ahogy én sem tettem.  

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7518766260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum