Mark Lanegan nekem mindig egy szürke folt volt. Tudtam, hogy jó, de fiatal voltam még amikor itt járt és nem hajtott úgy a kíváncsiság (sajnos) ellenben most sok mindent megtudhattam,amiről lemaradtam. Megjelent Lanegan önéletrajza magyarul is, amit el is olvastunk. Nézzük is meg, hogy milyen az Énekelj visszafelé és könnyezz!

Dudich úr megint mestermunkát végzett, pedig elmondása szerint jól beletenyerelt a depressziós előadóba. Remekül kedvet csinált a könyvhöz a Pintér Mikivel készített kis podcastjében,az én fantáziám is ekkor indult be jobban a könyvvel kapcsolatban. Amikor pedig személyesen Ákos adta a kezembe a kiadványt már egyből azt mondtam, hogy huhhh, ez aztán vaskos, apróbetűs anyag lesz. Lesz mit olvasni az elkövetkező időszakban. De kicsit tartottam is tőle, hiszen annyiszor hallottam, hogy "lehoz az életről is" Engem azonban hajtott a kíváncsiság, alig bírtam ki, hogy végre éjszaka olvashassak kicsit. Ez pedig a későbbiekben, az oldalak haladtával sem változott. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Folyamatosan kerestem a lopható kis időket, amikor olvashatom egy kicsit. Amúgy Lanegan végig panaszkodja a könyvet, minden szar és mindenki szar és amúgy is szar minden. Szar, hogy drogos az ember, szar, hogyha nem cuccozik. Szar itt élni a kis városban, de máshol is ugyanolyan szar élni. Meg amúgy is mondtam már, hogy szar minden?

A gyerekkora röviden van viszonylag taglalva és eléggé hamar a fiatalkoránál találjuk magunkat, ahol beindul a Screaming Trees, ami nekem nagyon tetszett. Mármint az, hogy nem kell súlyos tíz oldalakon átnyálaznom magam, mire elérünk az első komolyabb szárnypróbálgatásig. Már a név eredete is tök vicces, ha nem vagytok képben a dologgal, akkor meg tényleg érdekes lesz. A Conner fivérek egy rendkívül érdekes színfoltjai ennek a történetnek. Mennyi ilyennel találkoztunk már a történelem során.... És ennyire érdekes, hogy nem engedi el őket, csak azért, hogy elérje az álmait és kitörjön a kisvárosból, ami egyre jobban fojtogatja. Nekem nagyon tetszett, hogy milyen lelkesen mesélt a Nirvanáról, amikor először látta őket, illetve ahogy egyben tartotta Kurt tudta nélkül a zenekart. Érdekes dolgok derülnek ki amúgy kettőjük kapcsolatáról is, illetve szépen lassan feltűnnek itt a grunge nagyágyúi. Amikor már azt hinném, hogy semmi új nem jöhet jön egy álom/látomás vagy éppen egy új nő a storyba. Hasonlóan éreztem magam a könyv olvasása közben, mint az ICE-T könyvnél vagy a Scott Ian könyvnél. Azzal a különbséggel, hogy itt több a drog. Lanegan egy rendkívül érdekes figura volt, akiről érdemes olvasni. Valahogy a stílusa, ahogy mesél az lebilincsel, és nem tudom elengedni, lerakni a könyvet. Mindenképpen érdemes rá menni és tuti beszippant, csak Ti ne szippantsatok semmit! az olvasás közben meg szinte száz százalék, hogy rá fogtok menni valamelyik zenéjére, és úgy még nagyobbat üt a könyv! Ha pedig szeretnétek egy példányt, ne habozzatok kattintsatok IDE és tessék rendelni!