RockStation

WITHIN DESTRUCTION – Animetal (Sumerian Records, 2025)

Animetal: stílusgyalulás

2025. április 21. - Sweet Melancholy

Bevallom őszintén, mielőtt nekiláttam ennek a lemezajánlónak, túl sokat, de leginkább semmit nem tudtam a bandáról. Szóval egy Within Destruction-gyorstalpalóval indítottam a szlovén csapattal az ismerkedést. A modernkori eszközöknek hála különösebb nehézség nélkül végigcsengettem az eddig kiadott zenei matériákat a kegyetlenül hörgős deathcore csapástól a metalcore és nu-metal elemeket kiválóan ötvöző megoldásokig. Igazi kaméleonbandával van dolgom, hiszen mire elértem a Yōkai, aztán pedig a 2022-es Lotus című lemezhez, ami a csapat negyedik teljes hosszúságú albuma, a hörgések kissé megfogyatkoztak, helyettük fülbemászó refrének és rádióbarát metalcore-dallamok jöttek szembe.

Szóval volt némi izgalom, hogy ennyi átalakulás után vajon mit zúdít ránk 2025-ben a Within Destruction. Annyit elöljáróban már elárulhatok, hogy az Animetal kimixelte, amit kellett. Mindenféle core-ság nyakon öntve elektronikával és persze – a címből sejthetően – nem kevés anime-inspirációval támad a trió. Minden is benne van ebben a zeneileg igencsak szórakoztató albumban, amit eddig hallhattunk a szlovénoktól – sőt, még annál is több. A dallamosabb számok mellett, mint rögtön a címadó dal az Animetal az ironikus refrénnel, azért a régi deathcore-hoz szokott rajongók szeme sem marad szárazon. Az Automaton, Kanashibari vagy a Demon Child hallatán, ahol a hörgések, a slam gitártémák és a brutális dinamikai váltások mellé simán becsúszik egy trap dobmenet, és az elmaradhatatlan zúzós kiállások is jönnek szépen sorban, mintha mi sem történt volna. 

Az Automaton külön kiemelkedik a maga szinte ipari ridegségével és húzóerejével – mintha egy gépies, félelmetes menetelés lenne a cyberpunk pokolba. Kevésbé fogja a kezed, inkább letépi rólad – súlyos és karcos darab lett.

A fülbemászó refrének kedvelői is bőven megtalálhatják a számításaikat, például a Bitter Embrace vagy a Separate esetében, ahol már-már j-rockos érzékenységgel érkeznek a letisztult énekdallamok – természetesen egy kis zúzós kiállással fűszerezve, hogy a riff-éhség is csillapodjon. A Cybergirl dalban szinte virágzik a diverzitás: a legjobb értelemben eluralkodik a káosz egy disztópikus love storyban, egy glitch-es anime-univerzumból, aminek a végére még egy ízes gitárszólót is kapunk lezárásként.

A lemez második felében még inkább elszabadul az alkotói fantázia. Stay 4ever és az Incomplete például már-már pop-punkos/emo ízeket hoznak eleinte, miközben a súly és düh egy pillanatra sem tűnik el – csak kicsit más formában köszön vissza. A végére tartogatott Torment és A Love That Slowly Died viszont már tényleg a lelkekben vájkál: anime-sztorikba csomagolt érzelmi üresség, gyász és egzisztenciális tépelődés, néhol már szinte filmzene-szerű hangulattal.

Az Animetal minden szempontból egy stíluskavalkád – de nem szétesik, hanem elejétől a végéig szünet nélkül áramlik. Olyan, mint egy túlzsúfolt film, ahol mindent bedobálnak, hátha valami jó sül ki belőle – és ezúttal ez működik is. A Within Destruction ezzel az albummal nemcsak megmutatja, hogy bármit képesek kipróbálni, de azt is, hogy tudják, hogyan pörgessék fel a modern metalcore vérkeringését.

Nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni ez a merész mix, de aki vevő egy őrült hullámvasútra, vagy valami újdonságra, annak garantáltan különleges és nem utolsó sorban szórakoztató csemege lesz. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/18841976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum