Aki rendszeresen járja a hazai, elsősorban a budapesti underground koncerthelyszíneket, kizárt, hogy ne futott volna bele a GEAR zenekarba. A srácok bemutatkozó albuma a tavalyi év vége felé jelent meg, ráadásul nemzetközi kiadói támogatással. A formáció története azonban ennél jóval régebben, 2017-ben kezdődött. Legfőbb ideje tehát, hogy alaposabban bemutassuk őket. Kérdéseinkre a frontember, Marton Tamás válaszolt.
Idén januárban teltház előtt mutattátok be első teljes albumotokat, a Defined Horizonst Budapesten, a Turbinában. Hogyan sikerült a buli, milyen emlékeitek vannak róla?
Tamás: A koncert egyszerűen csak egy tökéletes GEAR buli volt, imádtuk minden percét! Remek érzés volt eljátszani az összes új számot és együtt fellépni barátainkkal, az Escalate-tel, a debütáló Cold Brickkel és az Alive Inside-dal Bécsből. Minden jegy elkelt az estére és sok jó visszajelzést kaptunk régi barátainktól és addig teljesen ismeretlen emberektől is. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Jómagam március elején láttam először a zenekart, szintén Budapesten. Tudatos húzás részetekről, hogy ennyire rendszeresen léptek fel a fővárosban? Ha igen, miért tartjátok ezt fontosnak? Jelent-e netán extra motivációt ebben az album fogadtatása?
Tamás: Teljesen tudatos döntés, hiszen a budapesti színtérnél nincsen számunkra fontosabb! Öröm számunkra, hogy tovább gazdagíthatjuk egy ilyen nagy múltú szcéna élettörténetét. Elcsépelten hangozhat, de semmink nincsen anélkül, ha mi nem vagyunk ott a helyi közösségünkért, és az pedig nincsen ott értünk.
A fővároson kívül mennyire sűrűn koncerteztek Magyarországon? Külföldi fellépésekkel, turnékkal hogy álltok?
Tamás: Rendszeresnek mondanám, budapesten kívül főként a veszprémi Teremben és a győri Betonban vagyunk visszatérő vendégek. Mindkét hely szellemisége nagyon közel áll hozzánk. A külföldi fellépéseket illetően igyekszünk minden lehetőséget megragadni amit az idő és a DIY szervezés megenged, május elején egy dél-és közép-EU körre mentünk, amit nagyon vártunk! Nagyon jó barátaink vannak Németországban, illetve Bécs és Prága, valamint Novi Sad/Belgrád hardcore színtere is közel áll hozzánk, aminek nagyon örülünk! Ők is gyakran jönnek hozzánk, illetve minket is rendszeresen látnak vendégül, ahova mindig szívesen megyünk!
Mit kell tudnunk a Passion Means Struggle, illetve az Ill Will Records kiadókról, amelyek jóvoltából a Defined Horizons megjelent?
Tamás: Az Ill Will Szlovákiában élő magyar barátaink kiadója, akik a distrozás és klasszikus magyar lemezek gondozása (pl. a legjobb Hátsó Szándék újrakiadás) mellett a mi megjelenésünket is nagyon segítőkészen támogatták. A Passion Means Struggle pedig a német Manu kiadója, aki minden kétséget kizárólag Szászország legkedvesebb távolsági buszsofőre, a disztrójával pedig sok európai bulin össze lehet futni. Mi is egy osztrák koncertünkön ismerkedtünk meg vele, ahol a színpadról lejőve fel is ajánlotta nekünk, hogy szívesen támogatja a lemezünk fizikai formájának megjelenését. Mindkét kiadónak végtelenül hálásak vagyunk, hogy lehetővé tették, hogy a debütáló lemezünk pontosan úgy legyen kézhez vehető, ahogyan azt az alkotás közben megálmodtunk.
A korábbi anyagaitok milyen módon és formátumban jöttek ki? Beszerezhetők még bármilyen fizikai formátumban?
Tamás: Az első kislemez saját kiadásban, a “Man’s Search for Meaning” pedig Csorbi barátunk egykori kiadója (9LIES) révén jelent meg fizikai formátumban kislemezként. Ennek a borítóját Matyi édesapja készítette el nekünk, aki hivatását tekintve balatoni halász, szabadidejében pedig fest! Ebből még talán van pár, a demóból viszont nincs, így ha az megvan neked, akkor bizony egy gyűjtői darabbal rendelkezel, haha!
Milyen előzményei vannak a GEAR-nek? Hol játszottatok azelőtt, és vannak-e más aktív zenekaraitok, projektjeitek is?
Tamás: Lacinak vannak a legrégebb óta (Sokan Mások, Bridge to Solace, For Good), Matyinak pedig a legnagyobb számban (Unatkozó Wajaskenyér, Csirkepogó, Motivation, Think Again, Fuseism) zenekarai. Ádámot főként alföldi bandákból (Level Up, Hanoi, Chaosrealm) ismerhetitek, Dani pedig olyan crucial BPHC bandákban dobolt mint a Cold Reality és az Iron Chains. Párat biztos kihagytam! A repertoárt csak én nem szélesítem, nekem a GEAR az első zenekarom. A színes múlt mellett sokan egyéb bandákban is aktívak vagyunk, csekkoljátok le az Exterminating Angelt, a Touchot, a Cold Bricket és a Vért, akiknél nem csak ismerős arcokat (ez már nem egy zenekari megnevezés), hanem király zenéket is találhattok!
Sztojka Laci basszusgitáros zenei előélete nyilván ismertebb, hiszen a Bridge To Solace-ben játszott. Ő hogyan került hozzátok? Régre visszanyúló személyes és szakmai kapcsolat van köztetek?
Tamás: Laci a GEAR alapító tagja, egyben első ötletgazdája, így igazából mi mindannyian kerültünk hozzá, nem fordítva, haha! Igazán a zenekar berkein belül ismerkedtünk meg 2017-ben, amit bármennyire is fájó kijelenteni, de már régen történt, haha!
Jakab Zoli közreműködése a Temptation of Bitterness nótában szintén Laci révén valósult meg? Ő választotta ezt a számot, vagy kifejezetten erre kértétek fel?
Tamás: Zolit régóta ismerjük mindannyian, persze Laci és közte van a legrégebbi barátság. Mindig is nagyon jó visszajelzéseket mondott nekünk a zenekarról, így szívesen kértük fel a közreműködésre. Ez az ötlet közös volt, a sorokat pedig én választottam ki neki, mivel azt gondolom ez a dal közel áll Zoli szellemiségéhez amit a zenén keresztül is közvetít.
Az említett dal „I am not driven by hate / We are not driven by hate” sora a zenekar mottójának is tekinthető?
Tamás: Igen! Pontosabban inkább mantrának, mint mottónak nevezném. Egy üzenet, melynek tudatosan ismételve teremtő ereje születik. A mottó megnevezés azért találó, mert ez a sor összefoglalja mindazt, amit mi hardcore zenekarként közvetíteni szeretnénk.
Egyetértetek-e azzal, hogy a hardcore / punk színtér a legfogékonyabb a társadalmi, politikai témájú dalszövegek iránt? Ti magatok részt vesztek-e bármiféle társadalmi vonatkozású megmozdulásban, illetve milyen hazai és nemzetközi mozgalmakkal, törekvésekkel szimpatizáltok?
Tamás: Igen, legalábbis szerintünk ennek így kell lennie. Még ha egy zenekar nem is erre helyezi a fókuszt a mondanivalójában, mint közeg, a hardcore punk egy értékközösség. Egy értékközösségben pedig a fogalom puszta definíciója révén is kell, hogy legyenek leszögezett sarokpontok az életünket meghatározó területeken, így a társadalmi normák terén is. Kifejezetten nem vagyunk “aktivisták” a zenekarból, a mi hangunk első sorban a zenében és a zene körüli eseményekben hallatszik. A tavalyi évben két alkalommal is játszottunk egy részben általunk szervezett jótékonysági koncerten, ahol egy egy jótékonysági szervezet számára gyűjtöttünk forrásokat. Hiszünk a hardcore punk civil jellegű értékteremtő és szociális hálót erősítő funkciójának erejében. Hiszünk abban is, hogy a hardcore punk koncert egy platform, egy szócső, ahol az életünket körülvevő szociális krízisekre hangsúlyt tudunk helyezni, úgy ahogyan az esetlegesen megoldási lehetőségekre is fel tudjuk hívni a figyelmet. Ha a közönségből akár egyetlen egy valaki a buli után elmegy mondjuk egy Food Not Bombs ételosztásra önkénteskedni akkor már minden ilyen téren való cselekedetünk értelmet nyer.
A már említett márciusi koncerten volt egy hosszabb eszmefuttatásod az ukrán-orosz háború kapcsán. Említetted, hogy mindkét országban vannak ismerőseid. Őket is a GEAR vagy általában a zene révén ismerted meg? Gondolom, őket éppúgy nyomasztja, sőt dühíti a fennálló helyzet, mint benneteket.
Tamás: Nem kifejezetten a GEAR, de a hardcore punk kapcsán ismertem meg az ukrán és orosz ismerőseimet is. A kijevi színtér zenekarai (Reminded, Bluesbreaker, Sike) sokszor jártak nálunk a háború és a járvány előtt, amik mind örömteli pillanatok voltak, hiszen nagyon kedves barátainkról van szó, akik nem mellesleg etalon hardcore bandákat csinálnak. A nyomasztás vagy dühítés sajnos enyhe kifejezés a jelenlegi életükben: egy konkrét horror amin keresztül estek vagy esnek minden nap. Nehéz helyzet továbbá, hogy többen teljesen eltűntek a közösségi médiából, s egyéb csatorna nélkül sajnos egyáltalán nem tudjuk, hogy mi lehet velük. Őszintén reméljük, hogy egy nap újra találkozhatunk biztonságban. Ebben a teljesen abszurd és frusztrált helyzetben csak ez az, amit remélhetünk.
Hogyan látjátok a hazai hardcore színtér jelenét és jövőjét? Mennyire összetartó, együtt gondolkodó és cselekvő közösségnek látjátok a mai időkben? Mely új, fiatal magyar zenekarokra érdemes szerintetek leginkább odafigyelnünk most?
Tamás: A helyzet remek! De tényleg, nagyon régen volt már olyan, hogy egy hétköznap este tele van emberekkel egy csak hazai zenekarokkal bíró buli, úgy, hogy mindenki aktív, támogató egymással és ami a legfontosabb, megy a mosholás! Ez nagy érdem aminek nemcsak örülünk, hanem hálásak is vagyunk! BPHC 2025! Csekkoljátok le az új Cold Bricket, Satellest és Messert! Gyertek el xBencex és a To Defy kollektíva bulijaira! Olvassátok a Reaction és a MinerXCore fanzinet! Készítsétek magatokat az új Touchra és Still Coldra, továbbá az összes bajszos srác új projektjére!
Időközben volt egy újabb nagy dobásotok, hiszen április 13-án az A38-on játszottatok a Shelter előtt. Milyen további fontos események várhatók Tőletek 2025-ben? Már ami jelenleg publikus ezekből.
Tamás: Az említett tavaszi turnénk után is tervezünk még külföldre menni, ez egyelőre szervezés alatt áll. Ezen kívül pedig továbbra is rendszeresen szeretnénk fellépni itthon. Ezen kívül ha idén talán megtörténik, hogy Ádám posi jumpol a színpadon, Matyi pedig fellép a papagáj jelmezében, akkor az is egy fontos esemény lesz, haha!
Fotók: Szabó Balázs
