A Satyricon a korai norvég black metal mozgalom egyik meghatározó tényezője és ebben a minőségében a megjelenésük már eleve számottevő nézőszámot képes generálni bárhol a világon. Már csak olaj a tűzre, hogy a formáció lelke, Satyr saját bevallása szerint igen végletesen úgy tekint a tavaly megjelent Deep Calleth Upon Deep albumra, hogy az vagy a Satyricon utolsó lemeze, vagy egy teljesen új fejezet kezdete. A jelenleg zajló turné magyar vonatkozása, hogy a zenekar alapját alkotó Satyr - Frost párost kiegészítő zenészekkel Vörös Attila is színpadra lép. Ráadásul legutóbb fél évtizede láthattuk a zenekart itthoni színpadon.
Miután felfüggesztette a róla elnevezett Devin Townsend Project működését, Devin apánk hozzálátott, hogy újra kielégítse eltérő zenei vágyait. Attól nem félünk, hogy ne lenne(nek) majd zseni(álisak) a végeredmény(ek), viszont az, hogy száz, eltérő (azaz a Strapping Young Lad és a Ki lemez hangulati skálája között ingadozó) dallal vágott neki a stúdiózásnak, még barátok között is félelmetes szám.
Elkészültek az előzetes munkálatokkal, így a héten már be is pattan a négy fal közé az idén negyedszázados Children Of Bodom, hogy felrántsa a legújabb, sorban tizedik nagylemezét. A tizenegy dalosra tervezett korong az első anyag lesz Daniel Freyberggel, akit Roope Latvala helyére szerződtettek a finnek.
Már tavaly elérhető volt, mégis készült egy promó videó a Rush egyik legklasszikusabb lemezének újrakiadásához, az A Farewell To Kingshez. A durván hiperbónuszolt kiadások már nyilván ott pihennek minden fanatikusnál, de a legendák adnak még egy lökést a kiadványnak a címadó dalszöveges videójával.
Az új Monster Magnet albumot sokan várták, de én egyáltalán nem voltam közöttük. Az utolsó maradéktalanul élvezhető anyaguk számomra a Dopes To Infinity volt, ezután már csak nyomokban bukkant fel a mindenre magasról tevő Negasonic Teenage Warhead zsenialitása. A prüttyögéssel való kísérletezést inkább hagyjuk, igazából az utóbbi években nem is foglalkoztam a létezésükkel. A Mindfuckert a fentiek miatt úgy indítottam el, hogy nem vártam az égvilágon semmit. Annál nagyobb meglepetés, hogy itt nyoma sincs semmiféle kísérletezésnek, ellenben a Monster Magnet lazán összedobott egy penge rocklemezt.
Az elmúlt két évben a Barba Negra Trackben megtartott Rock On! Fest egy jó kis zenekarokat felvonultató, baráti árú minifesztivál, ahol mindig lehet találni valami csemegét. Az idei első bejelentett fellépő a brit progger Threshold lett, akik tizenegy év kihagyás után jönnek vissza hozzánk.
Befejezte az immár negyedik korongjának felvételeit a The Night Flight Orchestra. Ha esetleg nem lenne ismerős a csapat, csak annyit érdemes tudni a csapatról, hogy a többek között a Soilworkös Björn Strid énekel és az Arch Enemy basszer Sharlee D'Angelo gitározik benne és egyáltalán nem death metalt, hanem retro hangulatú rockzenét csapatnak benne.
Úgy néz ki, már nem kell olyan iszonyatosan nagyon sokat várnia az Amon Amarth rajongóknak, hogy kézbe vehessék az igen jóra sikerült 
Tudjátok, van ez a Twinkle Twinkle Little Rock Star nevű sorozat, mi is már írtunk róla párszor. Ha esetleg nem ismernétek őket, ők rock és metal örökérvényűeket alakítanak át csilingelős babaaltató zenévé, a legújabb áldozatok a Sepultura és a Gojira lesznek, előbbi anyagról a Roots Bloody Roots már csekkolható is - ha ránk hallgattok, ez akár horror filmzenének is elmehetne.
Már évtizedek óta nem újdonság, hogy egy zenekar a lemez megjelenése előtt bedob egy-két dalt, hogy azért sejtse a jónép, miről is lesz szó az aktuális termésen. A Bad Wolves kicsit nagyobbat gondolt: ők három, sőt, 
Itt a hétvége, itt az Adj egy ötöst! Benne durvulat metal, amint hardcore punkot játszik, északi folkos epikus fém, germán EBM nagyágyú, sztóner/szpész rock, valamint fura hardcore/thrash. Hallga' csak!
Valószínűleg semmi túlzás nincs abban a kijelentésben, hogy a hardcore, mint zene, komoly hagyományokat teremtett azon a kicsi szigeten, ami tulajdonképpen a mindenkori hazai színtér. Ez pedig annak köszönhető, hogy a hardcore, mint hozzáállás, számtalan banda közvetítésében tudott olyan hiteles lenni és addig izgatni másokat, hogy az újabb és újabb zenekarok eljövetelét hozta és hozza magával. Így szerintem voltak olyan idők is, amikor körülbelül minden öt hazai rajongóra jutott egy patent banda. Mondjuk az ezredforduló környékén szerintem simán. Tucatnyi név, akik azokból az évekből inspirálóan hatnak ma is. Például egy olyan banda tagjaira, mint a budapesti Satelles.
Egy új, csakis virtuális formában elérhető EP-vel jelentkezett a Sons Of Apollo. Az 
Már csak szűk három hét és mindenki láthatja, hallhatja a Behemoth új koncertanyagát, a Messe Noire, melyről korábban már 
A Decibel magazin a flexidisc-sorozatával igazából egy nagy szolgálatot tesz a zenerajongóknak, hiszen mindig valami finomságot sikerült előkeríteniük. A legújabb csemege az éppen új lemez kiadására, a To Drink from the Night Itselfre készülő At The Gatestől érkezett, akik az eredetileg a With Fear I Kiss the Burning Darkness albumon megjelent Raped by the Light of Christot öltöztették bele egy mai köntösbe.
Miután a Black Sabbath nyugdíjba vonultatta önmagát, Tony Iomminak rengeteg szabad ideje és valószínűleg lekötetlen energiája maradt, hiszen mit is csinálna egy zenész, aki világ életéből a dalaiből élt meg, mint hogy újra zenélgessen, ha úgy alakul. A legújabb, bár már régóta a levegőben lógó tervéről, azaz a Judas Priest énekes Rob Halforddal való közös munkáról beszélt pár szót nemrégiben.
Az utóbbi időben kicsit nagy lett a csend a Periphery körül. Nyilván ez általában valami komolyabb munkát enged feltételezni, ahogy történt ez a djent irányzat legnépszerűbb zenekarával is. Lentebb egy rövidke, stúdióba betekintős videót találtok a három gitáros főszereplésével.
Még majd' öt hét, mire hivatalosan is elérhető lesz az új Skindred nagylemez, a Big Tings, de már a második dalt tették nyilvánossá a brit bulimetalosok. Ez pedig nem más, mint a korong címadó tétele, melyet egy látványosabb dalszöveges videóval toldottak meg Benji Webbe-ék.