
Az újbudai sportcentrumot mint koncerthelyszínt most nyílt először alkalmam bevizsgálni. Az érkezést és a bejutást valamivel nyolc óra (azaz kezdés) előtti időpontra lőttem be. Ekkorra a nagy emberhullámok már levonultak, ami azt engedi feltételezni, hogy a – saccra háromnegyedháznyi – tömeg beengedésével és mozgatásával nem lehetett különösebb probléma. Odabent pedig a küzdőtér hátsó traktusaiban is üzemelt pár büfé. Az ülőhelyeknek gyakorlatilag mindegyikét elfoglalta a nagyérdemű, viszont ha „cimbora kicsit elfáradt” a maratoni hosszúságú műsor közepette, akkor simán elfoglalhatott egy széket oldalt vagy hátul. Ebből a szempontból nézve nem pusztán abszolút indokoltnak bizonyult az utolsó utáni pillanatban végrehajtott helyszíncsere, de igen rugalmas megoldásnak is. És ami megint csak fontos tényező: a hangzással sem volt semmi gond, ami sajnos ma sem mindig és mindenhol adott minálunk… Szóval mindenki nyugodjon le a …-ba, átment az „alkalmassági teszten” a csarnok!




Bár a Born Again című lemez már a tizenegyedik volt a gyűjteményben elhelyezhető Black Sabbath alkotások sorában, mégis részben ennek az albumnak a borítója lett végül a gyújtózsinór a sátánista metál hisztéria médiabombáján. Ami a nyolcvanas évek elején megint nagyot robbantott. Pedig az Ida Levin népszerű regényében - Rosemary Gyermeke - újjászülető gonosz már sokkal korábban foglalkoztatni kezdte a metál és legfőképpen a nyomasztó doom mindenható atyjait. Akik köztudottan érdeklődtek Aleister Crowley színes, de legfőképpen okkultizmustól és botrányoktól hangos életpályája iránt. Ahogy Geezer Butler nyilván merített inspirációt innen is sötét misztikumokat megjelenítő szövegeinek szövedékeihez a korai albumokon. Ennek dacára azonban, akiknek kicsit is több oxigén pörgette meg a szürkeállományát az átlagnál, azok már akkor is tudták, hogy Ozzy Osbourne a valóságban sosem szürcsölte a tetemekből a mézédes bőregérvért. Mint ahogy a leharapott kisemlősök fejét sem köpködte a démonbefolyástól transzban dülöngélő tinik fejére. Mindezek a rémhírek mégis hozzátartoztak a doom ma már antiknak is tekinthető aranyhajnalához.
Miért sivatagos az új Mastodon album borítója? Mi az a szerzet a fronton? Nem tudtál még rájönni, hogy mi az album alapkoncepciója? És mi köze ennek a homoktengerhez? Ezekre a kérdésekre válaszol a
A hét legnagyobb horderejű, egyben legszomorúbb történésével, Chris Cornell halálával kapcsolatban egyre több részlet derül ki, ahogy a nyomozás egyre előrébb halad. Az, hogy felakasztotta magát az énekes, nem friss információ, azóta viszont egyre több részlet lát napvilágot. 


25 év elteltével új albummal jelentkezik a Pink Floyd kreatív agya és fő dalszerzője, Roger Waters. A 
Ma jelent meg hivatalosan az új Linkin Park nagylemez, az előzetesben is sok vitát kiváltott One More Light. Ennek örömére, aki akarja, most egy az egyben meg is hallgathatja a nagylemezt, ugyanis a csapat hivatalosan kirakta azt a Youtube csatornájára. A csapat
Ha valaki nem tudná, csak gyorsan rövidre zárva: Dan Briggs az amcsi prog.metal zászlóshajó Between The Buried And Me basszusgitárosa, de emellett több más projektben is (Orbs, Trioscapes) érdekelt. A fő zenekarával tavasszal nálunk is megfordult húrmágus az új lemez írása közben kicsit leeresztette a gőzt és felvette a kult sorozat Twin Peaks főcímzenéjét a saját meglátása szerint, ezt tudjátok most lecsekkolni.
A Stone Sour nem aprózza el a
Pár napja került ki a netre Steven Wilson legújabb albumának, az
Megérkezett a harmadik új dal is a Mastodon-dobos Brann Dailor másik bandájától, a szintirockot játszó Arcadeatól. Az Army Of Electrons természetesen ugyanúgy a csapat saját nevét viselő debütalbumán fog megjelenni, mint az elődei.
Chris Cornell tegnapi halálhíre nem kis mértékben érintette a rockzenei világot, hiszen személyében egy kétségtelenül ikonikus hangot, arcot, zenészt veszítettünk el. A távozásának körülményeit nem részleteznénk, 
Hát, akárhogy nézzük, lassan már ideje lenne egy új Primus CD-nek, ugyanis Les Claypoolék legutóbbi anyaga, a Charlie és a Csokigyár zenéjét feldolgozó Primus & the Chocolate Factory with the Fungi Ensemble 2014-ben, saját dalos lemez, a Green Naugahyde pedig 2011-ben jött ki, ami nem ma volt, valljuk be. De Primusék végre bemutattak egy új dalt, méghozzá a Seven címűt, ami az elvileg még idénre várható új nagylemezen fog jó eséllyel helyet foglalni. Tessék csak megkagylózni!