A kilencvenes évek közepén Tennessee államban a His Hero Is Gone volt az a banda, aki arcátlanul súlyos crust/hardcore zenéjükben a legvadabb disztópiát tolták az arcokba. Lemezeik letaglózó ereje nagy hatással van azóta is számos bandára. Tagjai pedig tucatnyi más zenekarban nyomták már akkor is, később is. Meg most is. Például a SYNDRØMES formációban, ahol a clevelandi Masakari zenészeivel közösen hozták össze ezt az S/T kislemezt. Ami hozza ugyanazt a reménytelenül morózus, sötét crust punk elaljasodást, amely az utolsó madár dalát emészti a csonkig égett faágakon. A Amebix hatásokban is gazdag négyszámos anyag üzenete visszafordíthatatlan. Hangzása lebont. Gitárja szétszed. Belül lerombol. Amikor a crust bekarcol. 

Meghökkentünk-e azon, hogy megnevezhetetlen nőstényektől rettegő rémálomhoz írt zenét a nem teljesen új Mike Patton / John Kaada kollaboráció? Nem. Nem lepődtünk meg. A Rune Spaans által rendezett The Absence Of Eddy Table című animációs kisfilm ugyanis abszolút analóg a leginkább a Faith No More soraiból ismert énekes munkásságával. Hasonlóan érnek benne össze ugyanis az álmok és a rémálmok. A bizarr keblekre dobált meztelen csigák így könnyen inspirálhatták mestereink nem könnyed elméjét, hogy megírják ezt a Red Rainbow című dalt a videóhoz.. A rémálom az Ipecac utcában tehát folytatódik tovább. A hajtás után...

A texasi pszichedelikusok egyik érdekessége, hogy egy Velvet Underground számról nevezték el magukat, melynek címe The Black Angel's Death Song. A másik, hogy talán ők adták az egyik legjobb számot a True Detectives sorozat első évadához, pedig nem volt sovány a felhozatal a soundtrack lemezen. Az a dal azonban az első lemez nyitó dala volt igazából és mára már tizenegy éves. A kaleidoszkópikus hallucinációk montázsaként is értelmezhető lemezekből viszont a debütáló cucc után még három érkezett. Tehát a néhány nap múlva, április 21-én érkező Death Song című album az ötödik nagylemez lesz a sorban. A hetvenes évek vízióit vetítő zenei vállalkozás, azaz a The Black Angels pedig már publikussá is tett saját csatornáján néhány dalt, némi vizuális tupirral. Ezeket láthatjátok most itt lejjebb.

Meg lesz új lemez. Méghozzá a harmadik a brit Vallenfyre zenekar történetében. Ami tulajdonképpen Gregor Mackintosh és Waltteri Väyrynen Paradise Lost tagok másik bandája, ahol Hamish Hamilton Glencross ex-My Dying Bride tag gitározik még mellettük. Az aktuálisan trió felállású csapat pedig továbbra is saját zenei gyökereit tépi, szakítja, kellően goromba és gusztustalan hangnemben. A régi sulis death / doom vonalon mozogva, ahogy az elmúlt néhány évben is. A következő album címe egyébként Fear Those Who Fear Him lesz és június 2 - án fog megjelenni a Century Media kiadónál. A lemez tizenkét dalából, az elsőnek publikussá vált szerzeményhez pedig máris itt egy videó, deklarálni, hogy a hármas megint horzsolni akar. És tud is.

A hosszú utat bejáró, de a rajongók által végig kultivált underground zenekarok számára nagyjából két ösvény létezik. Amik közül az egyik az, ahol egy stílus mellett konokul kitartó banda, azon belül újjászületve mindig, ír ismételten megismételhetetlen lemezeket. Kialakítva így egy nagyon sajátos hangzásvilágot, aminek folytonosságához a rajongó jól tud ragaszkodni. Aztán van a másik ösvény, ami talán nehezebben követhető, mert éles váltásai élnek a megdöbbentő meglepetés lehetőségével, de éppen ettől maradnak meg legyőzhetetlenül lenyűgözőnek a lenyűgözöttek számára. Ahogy a norvég Ulver is. A maga szűkkörű hallgatóságának a számára, akik ízlésükben képesek együtt változni a zenekarral. Annak lemezeiben ugyanis talán csak a mélység lehet kapocs, mert zeneileg és hangszerelésben mindig abszolút újraszerveződnek.

A Peter Tägtgren (Hypocrisy, Lindemann) vezette Pain szeptemberben adta ki a Coming Home című új albumát, azóta már volt is egy “Európa-turnéjuk”, áprilisban pedig elindul a Coming Home körút második szakasza, amelynek lesz budapesti állomása is.

Az idén már ötödik alkalommal Magyarországon is megrendezett Wacken Metal Battle a világ egyik legnagyobb metálfesztiválja, a németországi Wacken Open Air nemzetközi tehetségkutatója és zenekari versenye. Az országonkénti győztesek fellépési lehetőséget kapnak a 2017-os Wacken Open Air fesztiválon (2017. augusztus 3-5.), ahol további 29 ország nyertesével csatáznak a döntőben az értékes nyereményekért.

Tovább bővül a külföldi fellépők névsora, a jubileumi FEZEN-re, két szintén évfordulót ünneplő fellépő érkezik. A kilencvenes évek egyik legsikeresebb fúziós reggae előadója Shaggy, és az ír-amerikai hiphop legenda a House Of Pain is Székesfehérvárra érkezik augusztusban.

Az A38 Hajó születésnapján visszatér a fedélzetre kedvenc osztrák rockzenekarunk, a legutóbb a Wolfmother előtt bizonyító Mother’s Cake! A régió egyik, ha nem legjobb power triója új lemezét, a No Rhyme No Reason dalait mutatja majd be április 28-án, ezzel megnyitva a tetőterasz nyári programját. Az estet felvezeti a töretlen jókedvéről ismert The Immigrants.

Perre megy az amcsi metalos Five Finger Death Punch az első lemezüket leszámítva mindegyik korongjukat gondozó Prospect Parkkal. A két fél viszonya a tavalyi ügyük óta egyáltalán nem tekinthető rózsásnak, így akár bátran ki is jelenthetjük, hogy lassan a vége felé közeledik a zenekar és a kiadó kapcsolata - legalábbis Báthory Zoliék ezt vették tervbe, mivel az időközben már elkészült nagylemezt a Rise Recordson keresztül kívánják megjelentetni.

Johanne Astris Poulsen, egy tízéves fiatal dobos nyerte meg a Denmark’s Got Talent tehetségkutatót, melynek elődöntőiben a Rage Against The Machine Killing In The Name Ofját és a Led Zeppelin Whole Lotta Loveját prezentálta a stúdióban és TV-k előtt ülő nagyközönségnek, majd a döntőben a dán D-A-D Bad Crazinesse következett.

Ben Koller a Converge dobosa épp csak hazaért All Pigs Must Die nevű másik bandájának turnéjáról és máris ráerősített a januárban meglebegtetett hírre, hogy idén elkészülhet a massachusettsi négyes kilencedik nagylemeze. Természetesen a producer mágus Kurt Ballou és Jacob Bannon társszerzői együttműködésében, ami a zenét és a szövegeket illeti.

A 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál utolsó napjának utolsó vetítése egy igazi zenei csemege. Április 13-án 21 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik Jim Jarmusch Gimme Danger című zenés dokumentumfilmjét a hamarosan 70. születésnapját ünneplő Iggy Popról és az 50 éve alakult Stooges-ról, melynek eredeti felállásából más csak Iggy Pop él.

A Buzz Osborne, Dale Crover és Steve McDonald alkotta nehéz varázslat, azaz a The Melvins nyáron dupla lemezzel kívánja folytatni a sort. Ahol két jól megkülönböztethető oldal jelenik majd meg zeneileg ezen A Walk With Love And Death című albumon. Ahol a Death címezte rész kilenc jellegzetes Melvins dalt tartalmaz majd. Míg a Love oldalon hallható másik tizennégy nóta tulajdonképpen Jesse Nieminen az album címmel azonos című filmalkotásának kísérő zenéje is lesz egyben.

A húsz éve hasító baltimorei death metál trió, azaz a Dying Fetus nyárra új lemezzel készül. Az öt éve megjelent Reign Supreme lemez folytatásának megjelenése június 23-ra van tervezve és a Relapse Records gondozza majd. Egészen pontosan a nyolcadik stúdiólemezt, aminek a címe Wrong One To Fuck With lesz és elődjeinél is több erőszakot ígér belenyomni a halójáratokba. Erre pedig a már publikus borító is utal, mely majdnem olyan finom, mint egy Disney vasárnap limonádéval, csak mégsem. Ahogy az új lógó is jó, mert nem rossz. Ezt és a lemez bemutató videót pedig itt lejjebb meg is találod.

Lassan már nem telik el év – és töretlen népszerűségüket elnézve miért is telne –, hogy ne adna koncertet egyik kedvenc városában az ausztrál Parkway Drive. Április 18-án újfent Budapesten, ezúttal a szabad ég alatt lépnek fel Winston McCallék, mégpedig a megújult Barba Negra Trackben, ráadásul a koncert az alapos csinosításon áteső, népszerű szabadtéri helyszín 2017-es szezonjának megnyitója is lesz egyben.

Hát, igen. Így, hogy a lemezeladásokból egyre kevésbé lehet megélni, a bandák egyre érdekesebb, de sokszor ugyanezzel a lendülettel egyre furcsább ajándéktárgyakat találnak ki a rajongók és a gyűjtők nagy örömére. Volt már itt minden a különféle csapatoktól (a szokásos póló-pulcsi-felvarró-nyaklánc vonalat most figyelmen kívül hagyva): rugdalózó, műbroki, kifestő, különféle szeszesitalok, akciófigurák, néhány nagy saját társassal is előállt, most pedig itt a legújabb ötlet, a mellszobor. Mégpedig a Behemoth révén.

Reméljük, mindenki készülődik és szombaton a legszebb koncertre járós gúnyájába csomagolva illendően megjelenik a Mayhem koncertjén, ahol a metal-alapmű De Mysteriis Dom Sathanas albumot lesz szerencsés végighallgatni minden kedves koncertlátogató.

Mazochista hajlamú olvasóink, akik néhanap az én írásaimat is elolvassák, bizonyára bosszankodnak standard cikkindításaimon, hogy az előzenekarok (programjának) elejét rendre lekésem. Egyrészt nem szeretném lespórolni őket, tudósításom részévé akarom tenni tevékenységüket, másrészt viszont ott a család, s bizony meg kell várnom rendszerint, hogy asszony-, vagy anyóspajtás átvegye a gyerekügyeletet. Ezen a péntek estén annyiban módosult a helyzet, hogy a nyolcévest magammal hoztam. Túlélt jóval kisebb korában a lány már Fezent is, sőt, azóta mindig velem akar jönni rockbulikra – hát most péntek este van, meg „mese-metal”. Füldugó, üdítő, nyakbaülés és máris ő az este egyik fő szenzációja.

Még a nyár közepén kidobnak egy kislemezes dalt a Queens Of The Stone Age albumról, melynek felvételei, ahogy már mi is beszámoltunk róla, időközben elkészültek. A várhatóan Head Boy Machine címre keresztelt dal előreláthatólag július 13. előtt hallható lesz.