Kiadta a Weeping Stone című dalát az Ulver, mellyel a következő albumát, a Neverlandet vezetik fel. A digitálisan december 31-én, többféle fizikai formában február 27-én megjelenő anyag tizenegy számot rejt majd, most éppen elektronikus ambient stílusban, szóval most semmi súlyos metal dologra ne számítson, aki a play gombra kattint.

Az augusztusi Metalhead Box fekete zacsijában megint jutott egy-két érdekesség, persze az úgymond megszokott tárházból. Lesz a videóban ismerős név és friss underground cuccos is, érdemes csekkolni!
Közös zenekarban egyesítette az erejét az Enslavedből ismert Arve Isdal, az ulveres Ivar Thormodsæter és Matias Monsen. A meglehesően fura muzsikát toló Drott
Hexahedron – Live at Henie Onstad Kunstsenter lesz az Ulver legfrissebb anyagának a címe, ami ahogy a neve is mutatja, egy koncertlemez lesz. Ezt 2018 áprilisában rögzítette a csapat, melyből az első előzetes az A Fearful Symmetry, amiben az élesebb fülűek kiszúrhatják az azóta a Flowers Of Evilön kiadott Little Boy dallamait - persze ekkor még ezt nem tudhatták az ott megjelentek, mi lesz belőle. A lemez megjelenése 
Lassan, hogy közhellyel éljünk, azért csak látni a fényt az alagút végén, jönnek az elhalasztott (szerencsére nagy részük nem törölt lett) koncertek új időpontjai. Most összeszedtünk egy kisebb csokrot ezekből, mutatjuk Joe Satriani, a Loudness, Richie Kotzen és Nick Mason átszervezett időpontjait, illetve az Ulverről is tudunk már egy-két homályos infót mondani!
Eheti dalmegosztásunkban dühös HC/metal, egykori nagyágyú útkeresésben, lebegő súlyok, synthwave-be csapott sötétség és masszív brutalitás.
Alig néhány hónapja, hogy nem leplezett rajongásunkat szavakba is öltöttük az új Ulver lemez kapcsán, máris újabb eseményről adhatunk hírt. Az igen finom és nagy tisztaságú anyagnak bizonyuló The Assassination of Julius Caesar című tizenegyedik lemez után ugyanis a norvég zenekar egy kislemezt is ígér rajongóinak, ami hamarosan meg is jelenhet. A Sic Transit Gloria Mundi EP egyik dalához pedig már videó is készült, melyet a David Hall, Vivek Venkatesh páros készített a zenekarnak. Ahol az alapul szolgáló friss tétel címe Echo Chamber (Room Of Tears) lett. Ismét egy lenyűgöző dal, ami megmutatja, hogy honnan hova lehet eljutni, ha egy zenekar nem szorul határok közé. Hiszen a kezdeti black metál időkhöz képest ma ez lehet az a popzene, amely páratlan tökéletességgel, egy nagyon magas színvonalon hozza vissza azt, amit a nyolcvanas évek szintipop zenéiben nagyon lehetett szeretni. Ezt tesztelhetitek a megnyitás után magatok is.
A hosszú utat bejáró, de a rajongók által végig kultivált underground zenekarok számára nagyjából két ösvény létezik. Amik közül az egyik az, ahol egy stílus mellett konokul kitartó banda, azon belül újjászületve mindig, ír ismételten megismételhetetlen lemezeket. Kialakítva így egy nagyon sajátos hangzásvilágot, aminek folytonosságához a rajongó jól tud ragaszkodni. Aztán van a másik ösvény, ami talán nehezebben követhető, mert éles váltásai élnek a megdöbbentő meglepetés lehetőségével, de éppen ettől maradnak meg legyőzhetetlenül lenyűgözőnek a lenyűgözöttek számára. Ahogy a norvég Ulver is. A maga szűkkörű hallgatóságának a számára, akik ízlésükben képesek együtt változni a zenekarral. Annak lemezeiben ugyanis talán csak a mélység lehet kapocs, mert zeneileg és hangszerelésben mindig abszolút újraszerveződnek.