Történelemből jó vagyok, így pontosan emlékszem azokra az albumokra az Entombed nevével, amikre nem emlékezni lehetetlen. Földrajzból viszont annyira nem, de ha ezeket a lemezeket visszahallgatom, akkor valahogy a Neander völgy a fejemben azonnal a mai Svédország területére tevődik. Lars Göran Petrov maga, és mára jócskán átalakult bandája pedig örökös bizonyság arra, hogy létezik még egy előember, aki újabb és újabb barbaroidokat ás elő valahonnan, hogy manapság is odavágja azt a kőbunkó horzsolgatást, ami körülbelül olyan, mintha hatezer évvel ezelőtt osztottak volna ki elektromos hangszereket és dobcuccot az csontokon alvó, éhes barlanglakóknak. A hasonlat pedig nem csak a múltra érvényes. A most elkészült Dead Dawn lemezről sem jutott eszembe szivárvány előtt vágtázó pegazus, vagy tündérek által gondozott üdén burjánzó télikert.