
Ólomlábakon járt az idő, hiszen már július elején megtudtam, hogy az egymillió éve vágyott Graveyard végre igazán közel lesz hozzánk, így az öreg Isten se akadályozhatja meg, hogy végre lecsekkoljam a lemezről-lemezre gyengébb, de még így is csodás vintage bandát. Előzenekart nem is választhattak volna jobban, hiszen az ex-Hellacopters gitáros Nicke Andersson új brigádja, az ISE, akiket már volt szerencsém látni egy klubbulin tök egyedül, a lehető legjobb választásnak tűnt. Aztán jött a hír az időpont változással, így került egy nappal előrébb a koncert, és csatlakozott rá a Backyard Babies turnéjára.Ettől még ez egy Graveyard lemezbemutató turné volt, azonban a B.B. egészen biztosan sokat dobott a programon, hiszen sokak kedvence Dregen bandája. Én speciel a Total 13 után, főleg az élőben nyújtott lehangoló, gyalázatos produktumuk után szakítottam velük, de a Total 13 ettől még az egyik legnagyobb sweden r'n'r lemez ever!



/Budapest2015/0shining2015_01.jpg)

_1.jpg)








Ahogy hallgatom ezt a lemezt, fojtogatni kezd a kíváncsiság, hogy vajon milyen élete lehet ezeknek a fazonoknak, ha arra van belső igényük, hogy ilyen metsző letargiát emeljenek zenei szintre, amiben érezhetetlen érzések és kirekesztett gondolatok miriádjai gomolyognak céltalanul. Egy régi Leukémia szám szerint a hidegzöld kórházi falak amúgy is nyákos, porózus anyagában nyílnak meg ott azok a szakadékok, mint visszhangzó barlangok melyek elnyelik az összes emberi jót, mit Isten teremtett, de ez nem igaz. Ugyanis azok a rideg visszhangzó barlangok ezen az albumon nyílnak meg. Mégsem mondanám, hogy minket hívatott riogatni ez az új Corrections House cucc. Nem a kint lévőknek szól, hanem befelé indul el. Ott belül pedig az előző lemeznél is sokkal mélyebbre hatol a magány és az elidegenedés totemeinek fekete szemüregeiben. A zenekar saját állítása szerint is az elveszett lelkek misztériumait keresve zenél. Ez a néhány sor itt pedig az év egyik legjobb lemezéről beszél.


