
Első alkalommal került megrendezésre a Monolit Festival, ami egy baromi jó kezdeményezés lett szerintem, hiszen egy rakat egymástól eltérő, a metal minden válfajából érkező, de brutális és brutálisan jó zenekart sűrítettek össze a Dürer Kertbe, ráadásul úgy, hogy a mindenféle színfolt ellenére is koherens egységet alkotott a fellépősereg. Ebből a rövid bevezetőből már sejthetitek, hogy ez egy pozitív hangulatú írás lesz egy príma estéről, meg is van a miértje, de ne rohanjunk ennyire előre!
Mind minden évben, most is elkezdte szórni az idei koncertjeinek felvételeit a Hellfest, illetve annak partnere, az Arte Concert. A mindig brutálisan erős felhozatalú fesztiválról már nézhető, hallgatható többek között a Fear Factory, a Dying Wish, a Saxon, vagy a Kanonenfieber koncertje is, de várhatóan még bővülni fog a sor.
Bemutatta a második friss dalát a Haunted Shores. A Misha Mansoor és Mark Holcomb által alkotott instrumentális formáció a Nocturnal Hours-t a Shining énekes/szaxofonos/gitárosának, Jørgen Munkeby-nek a játékával egészítette ki. A korai Opeth előtt tisztelgő tétel az alábbiakban található meg, a Void címre keresztelt nagylemez
A KMA, azaz a Kiss My Ass címet adta a következő bulislágerének a norvég Shining (a svéd azért kicsit komorabb stílusban keni). Az IDGAF lemez harmadik előzeteseként kiadott nóta tisztán mutatja, hogy már régen vége az indusztriálos matekos szeletelésnek, még ha sokan "kérik" is a visszatértét. Ez a vonat elment, de megjött a seggcsókolda! Fel a partysusogóst!
Fura jazzből industrial, abból pedig könnyítés, majd ismét egy kanyar - ez a Jorgen Munkeby-vezette norvég Shining receptje, az már más kérdés, hogy ki-ki mennyire csípi ezt a rajongók közül. Ha tetszik ha nem, itt van a duóra fogyott csapat új dala, a sokat mondó című IDGAF - a mozaikszót talán nem kell részletezni.
Egy friss nótát adott ki a Jørgen Munkeby-vezette norvég Shining. A pár éve még kattant blackjazzel (azaz szaggatott, agytépő industrial metallal) őrlő, mostanában viszont már elektro-pop-rockká visszafinomulni látszó csapat a Wolves című friss dallal sem hozza vissza a töredezett, zakkant riffeket, sőt, ha lehet, még tovább finomítja, az Animalsen is megismert új vonalat. Friss lemezről egyelőre még nincs hír.
A norvég Shining nem igazán szokta kihagyni a turnés menetrendből Budapestet, ráadásul azt is tudjuk, hogy miért: nem csak üres szavak, a zenekar valóban úgy gondolja, hogy a fővárosunkban ejtett fellépések valóban kiemelkednek az átlagos felhozatalból. Ennek, azaz a mindig jól sikerülő hazai koncertek örömére az északiak össze is dobtak egy összefoglalót a tavaly novemberi buliról, melyben néhány dalrészlet és persze koncertfelvétel mellett az előzenekar Alithia és a fővárosunk néhány nevezetessége is megjelenik./shining_k2018_03.jpg)
A Shining (most a norvégról van szó, de jó, hogy két, általam - mely többé, mely kevésbé - kedvelt zenekar is ugyanazt a nevet viseli) már jó előre tudatta, hogy a friss albumra valamennyi stílusváltást kívánnak eszközölni. Úgy voltam vele, üsse kavics, végül is az idők folyamán voltak már ők jazz, "blackjazz", kattant indulsztriál is, de hogy most bulirockba csapjanak át, az egy kicsit gyomrosként talált meg. Ez valahogy most nem tudtam megemészteni. De lássuk részleteiben!/a38_170914_shining01.jpg)
/Budapest2015/0shining2015_01.jpg)
Marty Friedmant talán nem kell senkinek sem bemutatnunk, hiszen ha a szólómunkásságát talán még annyira nem is követi valaki, a Megadeth általa fémjelzett korszaka előtt mindenki alsó hangon is megemeli a kalapját. Friedman zseinjére példa a most következő dal is, melyet a Mester a tavaly nálunk is iszonyat jó bulit csapó Shining zenekarral közösen prezentál a lenti videóban. Blackjazz + némi gitárhős íz? Még, még, még!
Hivatalosan is megtekinthetővé tette az egy ideje már az Interneten keringő koncertfelvételét a tavaly novemberben nálunk is /shining_ibs_front_000-1024x1024.jpg)
/151106_shining03.jpg)