
Emblematikus zenészek elvesztése egy generáció számára óriási veszteség. Azért mert az ezekhez a személyekhez köthető zenekarhoz mindenkinek - aki imádja a metálzenét - személyes kötödése is kialakul. Jeff Hanneman és zenekara a Slayer is a heavy metál történetének kultikus alakjai közé tartoznak, ezért is volt sokkoló a május 2-án érkező hír: 49 éves korában elhunyt Jeff Hanneman. A zenész halálának oka májelégtelenség. Jó, tudtuk, a zenészt 2011 eleje óta kezelték egy pókharapás okozta súlyos fertőzéssel. Több műtéten és bőrátültetésen is átesett, és azóta mindösszesen egyetlen dal erejéig tért vissza a Slayerbe, akik az Exodus gitárosával Gary Holttal dolgoztak Jeff betegsége óta. Halálának körülményeiről persze azonnal szárnyra kaptak a pletykák, de sajnos végül teljesen mindegy, hogy az a fránya pók vagy más tehet a dologról. Olyan dalokat köszönhetünk neki, és csak neki, mint az Angel Of Death, a South Of Heaven, a War Ensemble, vagy a Seasons In The Abyss. Semmi sem lesz már a régi, már csak azért sem, mert a zeneipar ma már nem egy családi vállalkozásként működik, hanem egyfajta vadkapitalista cégként, ahol minden zenekari tag egy alkalmazott és különböző fizetésért játszik. És mint tudjuk van jó metál koncert és van a kiba*ott Slayer. Hogy Jeff Hanneman nélkül ez a mondat igaz marad-e, azt majd az idő eldönti. Mi a Slayer egyik kultikus lemezével emlékezünk rá.







Kevés klasszikus értelemben vett metal lemezért tudtam úgy rajongani 15-20 éve, mint a seattle-i Queensryche Operation:Mindcrime című lemeze. Akkor még a dallamos heavy zenékért voltam megőrülve és ez a lemez maga a mennyország ebben az értelemben: van húzása és Geoff Tate ezerszínű dallamos éneke különösen zseniális.



Számomra az igazán várt lemezek közé tartozik az Old Lies For Young Lives, még az énekescsere ellenére is. Persze a várakozás közben sem tudtam figyelmen kívül hagyni ezt, mert a tavalyi Dürer Kertes koncertjük nekem nagy csalódást okozott, amiért leginkább az éneket tudom okolni. A Heights zenéjében pedig nagyon fontos szerepet játszik a scream. Stúdióban azért sokkal jobb az ex-basszeros teljesítménye, ahogy a régebben megjelent Stray Rats-ből is kiderült, aztán az Eleven Eyes elvette a kedvem egy kicsit.




