
December 9-e óta nem voltam koncerten, ami a magamfajta fanatikusban igen erős elvonási tüneteket produkál. Nagyon vártam hát a szombat estét, mert igen ígéretes felhozatallal állt elő a Phoenix. Persze engem az izlandi hősök újbóli eljövetele izgatott leginkább, de előzetesen adtam esélyt a másik két fellépőnek is, ne mondja senki, hogy nem kellően felkészülten lépek a kötelek közé.
Iszonyatos másnaposságtól meggyötörten érkeztem a Dürerbe, kialvatlansággal és tompa aggyal kísérve. Mivel igen korai kezdés volt, amit nem is igen tudtam mire vélni, lévén mégiscsak szombat van, most az egyszer hálát rebegtem az égieknek, mert egy késő éjszakába nyúló happeningnek nem igazán örültem volna. Mire betoppantam a nagyterembe, már az első számát nyomta a Gorgoroth oldalhajtásaként elhíresült Sahg. Bulijuk nem hagyott mély nyomot bennem, de ez nem a zenekar hibája, egyszerűen a zenéjük nem az én világom. Az Audrey Horne-nak milliószor jobban tudtam volna örülni, de pechemre egy nappal a pesti buli előtt szálltak ki a turnéból, hogy aztán némileg átalakulva már Sahg-ként nyomják ezt a sötét, de igen technikás metált vagy nemistudommit...
Te mit gondolsz a feldolgozás lemezekről? Van-e értelmük? Minek kell egy híres zenekarnak ilyennel bíbelődnie? Megéri ez? Alap! Lehet pénzhajkurászásnak is nevezni, de szerintem ez baromság. Semmi gond nincs azzal, ha fejet hajt egy-egy nagyobb metal banda a kedvencei előtt, és feldolgozza pár számukat, esetleg egy feldolgozás lemezhez hozzá tesz valamit. Ott van a Machine Head-nek is a feldolgozás lemeze, ami még a Blackening-hez volt bonusz korong. Meg azért jó páran feldolgozzák a Motörhead, Metallica, Beatles, Doors, és egyéb fincsi zenekarok nótáit. A Cancer Bats is átalakította már a Beastie Boys Sabotage című dalát a Bears, Mayor, Scarps And Bones albumán, most meg kiadtak egy Black Sabbath feldolgozás EP-t, ami a Bat Sabbath – Bastards Of Reality címet viseli.
Sajnálattal és a fájdalomban osztozva kaptuk a hírt, amiről már sokan olvastatok hírportálokon és közösségi oldalakon: 47 éves korában meghalt Bódi László, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Cipő. A hírt az együttes menedzsere Abella Miklós közölte, és ma délutánra ígért további információkat.



Vannak időszakok az ember életében, amikor a legvegyesebb zenéket hallgatja, és a legelborultabb dolgokban is meglátja a szépséget. Valami hasonló korszakomat élem most. A Puddle Of Mudd-tól, Slashen át, az IHM-en keresztül egészen a death metálig mindent hallgattok. Azért ez tényleg eléggé széles paletta. Most viszont nem is ez a lényeg, illetve mégis. A death metal vonalat képviseli most a Várpalotai, Visoned Frailty zenekar, akik nem régen jelentkeztek az Embryo névre hallgató három számos EP-jükkel.










