Tíz évvel a The Second Stage of Grief után, új albummal jelentkezik a Nadir és Ghostchant tagokból álló Our Existence Is Punishment.
Tíz évvel a The Second Stage of Grief után, új albummal jelentkezik a Nadir és Ghostchant tagokból álló Our Existence Is Punishment.
Az Our Existence Is Punishment két éve egy nagyon flott debüt lemezzel keltette fel az érdeklődésemet. A Second Stage Of Grief meg a legfrissebb anyaguk. Az OEIP hozza azt a mizantróp, súlyos, világfájdalommal átitatott sludge aljaskodást, ami nagyon jól idomult eddig is a Nadir-mellékprojektként funkcionáló csapatnál. Kicsit át hajlik a nyers indusztriál fílingbe, hol nyomatékosítva, hol kicsit degradálva a világvég hangulatot.
Az idén húszéves fennállását ünneplő Nadir tagsága az anyazenekar mellett különböző alkalmi vagy időszakosan működő, stílusukban teljesen eltérő projektek ürügyén is szívesen szakít időt némi örömzenélésre. A legegyszerűbben ipari doom metalként jellemezhető Our Existence Is Punishment formációnak hamarosan megjelenik a második albuma The Second Stage Of Grief címmel. A muzsika megmaradt gépiesen ridegnek és sivárnak, ugyanakkor letisztultabb lett, akárcsak a mai lét kilátástalanságát különböző oldalairól szemléltető és a modern civilizáció hanyatlását előrevetítő szövegvilág. Az új albumról egy dalt már tudunk mutatni, a Martyrdom hajtás után tekinthető meg.
A közösséghez tartozás érzete elengedhetetlen az ember személyiség fejlődése szempontjából. A közösségvállalás dettó. Ha belefutsz egy olyan zenekarba, akik olyan zenét nyomnak, amiről addig azt hitted, hogy gyakorlatilag rajtad kívül senki sem szeret, kábé valami ilyesfajta érzés. Az Our Existence Is Punishment (továbbiakban: OEIP) rendesen meglepett, a szó pozitív értelmében, a zenéjükkel.
Mi lehetne méltóbb lezárása egy húsvét hétfőnek, mint egy mocsár szagú sludge buli? Lehet-e szebbet annál elképzelni, mint hogy torma aromájú, sörös büfögések közepette, a végtelenül súlyos és mély basszusok, lomha riffek rázzák ki belőlünk a kaszinótojás, füstölt sonka kombó által generált gázokat? Lábjegyzetben, Dixie, a Weedeater énekes, basszerosa nem átall néha a színpadon behányni, így egy ténylegesen katartikus, és szélsőséges húsvétzáró összejövetelnek néztünk elébe. Abban a Tündárgyában, ahol idén már egyszer volt szerencsénk egy hamisítatlan sludge parádét látni.