A nosztalgia-faktor
nagy úr! A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján nem csak a politikában volt rendszerváltás. A metal színtéren is keményen, határozottan utat tört magának a thrash – minden rockert térdre kényszerítve, kivéve engem. Egyedül a német Kreator, hazánkból pedig a soproni, hegyvidéki bálna, a Moby Dick volt az, amely utat zúzott magának szívemhez. Utóbbi olyan alaposan, hogy – emlékezetem szerint – nem volt olyan pesti koncert, amikor nem írtam volna alá a jelenléti ívet; legyen a helyszín a Fekete Lyuk (R.I.P.), a Tüzesvíz Metalbarlang (R.I.P.), vagy a PECSA (állítólag nem R.I.P.). Egy ízben – anyukám nagy örömére – aláírattattam Schmiedl Tamás énekes-gitárossal, azaz Smicivel a farmergatyómat, ráadásul ki is hímeztettem vele (mármint anyámmal, nem Smicivel).