Aki azt mondja, hogy a tavaly és idén lebonyolított Big Four koncertek a Megadeth, a Slayer és az Anthrax népszerűségének növelésére, esetleg egyes zenekarok renoméjának visszaállítására nem voltak jók, az hazudik. A Metallicanak meg mondjuk mindegy. Azóta az Anthrax egy bivalyerős lemezzel jelentkezett, a Slayer még nincs ráállva a két évenkénti lemezmegjelenésre, a Metallica meg mindenhol koncertet ad, ahol erre felkérik. Itt van viszont a Dave Mustaine vezette Megadeth, akik meg két évente azért ki szoktak adni egy lemezt, azt meg tudjuk, hogy a legutóbbi, az Endgame 2009-ben jelent meg.

Esedékes volt már tehát egy új korong, ami menetrendszerűen jött is. Már az Endgame is olyan volt, mintha minden korszakukból szemezgetni akartak volna, de volt benne egy jó adag görcsösség, egy minden áron való megfelelési kényszer, emiatt nem is ütött akkorát.

Ez az új lemez, amely 13. a sorban és 13. tételt is tartalmaz szintén annak jegyében született, hogy a zenekar egész pályáját átfogja. Ennek szellemiségében van itt olyan dal is, ami vagy 20 éve született és még a Countdown To Extinction-hoz készült, meg vannak olyanok is melyek innen onnan már korábbról is ismerősek.

A végeredmény azonban mégis más, mint két évvel ezelőtt. Görcsölésnek nyoma sincs, aminek valószínűleg jó oka is van, hiszen a zenekar elmúlt két évben a már fentebb említett okok miatt, nem kell hogy bármiféle elvárástól tartson, hiszen a fősodorban maradás, akár ennél sokkal gyengébb anyagnál is biztosított.

A TH1RT3EN pedig egy igen szórakoztató lemez, ami a thrash metál egyik alapcsapatának új lemeze kapcsán elég röhejesen, hangzik, de mit tegyünk ha ez az igazság. Van itt thrashesebb dal, van itt Countdown korszakos sláger, meg van szimplán rockos dal és ha az egész nem is üt akkorát, mint az Anthrax új albuma, nekem mégis jobban bejön, mint a két évvel ezelőtti anyag.

A Johnny K producelte anyag baromi jól is szól, de az olyan dalokkal, mint a klippes Public Enemy No. 1, a Black Swan, a Whose Life (Is It Anyways?), vagy a szimplán rock New World Order igazából nem is lehet hibázni.

Megadeth - Black Swan
 

Egy biztos Big Four ide vagy oda ez a Megadeth album talán az egyik legjobb a  Countdown óta, igaz persze, hogy annak a színvonalát nem közelíti meg, de arra bőven elég, hogy a Megadeth neve a következő években is elég szépen csengjen.