
Tiszta energiabomba a Capra új dala

Még tavaly márciusban jelent meg No One Can Save You From Yourself címmel a Walls Of Jericho új nagylemeze, melynek turnéjával tavaly nyáron több fesztiválra is eljutott a zenekar. Ezekről a koncertekről készültek azok a felvételek, amelyek képi aláfestés nyújtanak a zenekar új videójához, amely a Forever Militant című dalhoz készült és alább meg is nézhető.
Én a Holy Moses nevű zenekarral való találkozásom óta mindig elmondom, hogy hűségesen rajongok mindazokért a szakadjál szét típusú hordákért, akik egy megvadult asszonyt hordoznak körbe mikrofonnal a kezében, mint egy megszakíthatatlan, lobogó harci zászlót. Így természetesen az is felettébb érdekes számomra, amikor egy alapvetően tesztoszteron alapú műfaj kőkemény harag és szeretetlángja egy olyan nőstény szájából perzselget nyakszirten, mint a Walls Of Jericho énekesnője. Aki olyan bitang feszítővasak végével markolássza a mikrofont itt és most az ötödik lemezen, amikbe akkor se csapnék bele egy jó kocsma szkander kedvéért, ha a fejemen lenne a kamionos sapka, amit bármikor megfordíthatok, ha túl akarok lenni a csúcson és mindehhez a háttérben még végtelenítve pörögne az Eye Of The Tiger kajakra. Na de lett - e olyan combos az új No One Can Save You From Yourself album, mint maga az énekesnő? Mert igazából ez itt a kérdés.
Úgy látszik, megöregedtem! A két nagy utazó HC minifesztivál törzsközönsége között mondhatni generációs szakadék van. Olyan 3 hónapja volt a Never Say Die Tour, ahol a főbandák (Terror, Comeback Kid, Sick to your Guns) nekem is kedvemrevalóak, viszont a 4 darab előzenekart értelmezni sem tudtam. A Terror alatt előttem ácsorgo két srác meg pont azon értetlenkedett, hogy mit akar a csávó a színpadon (mármint Scott Vogel), meg mit pörgeti magát és jártatja a száját, meg egyébként is. Na, én meg az előzenekarok muzsikáját nem tudtam értelmezni, de a közönség átlagéletkorából ítélve nem tartoztam a megszólítani kívánt korosztályhoz.
I. RÉSZ Őszintén megvallva a Suicidal Tendencies-t másfél éven belül 3-szorra sikerült látnom nem kis örömömre. A 2010-s a budapesti koncertjük túlzás nélkül felért egy pápai látogatással, szabály szerű eufóriát okozva gondolom még sokad magamnak, ezzel szemben a tavalyi szigetes koncertjüket a csapnivaló hangzás tette (szinte) teljesen tönkre és sajnos a mostani bécsi koncertjük sem volt az igazi hangzás szempontjából. De azért ne szaladjunk ennyire előre.
Ugyan 2011-ben a hardcore szerelmeseinek nélkülözniük kellett a kontinens valaha volt legnagyobb hardcore-turnéját, a Persistence Tourt, ezért cserében 2012 elején az utóbbi évek legerősebb összeállítását tekinthetik meg az ínyencek, hiszen a szervezők módszeresen kitettek magunkért. Ennek szellemében pedig a régi motorosok épp annyira lesznek kaphatók a minőségi nosztalgiázásra, mint az újsulisok arra, hogy kedvenc bandáik koncertjén mosholjanak, és ezért nem is kell annyira messze menni.