2005, a megboldogult Kultiplexben fellépett a Zeke. Ha van buli, amit utólag nagyon sajnáltam, hogy kihagytam, az az a buli volt. Akkortájt a zenekar Dirty Sanchez albuma oda-vissza ment a winampomon. Mondjuk nagy megerőltetés nem kellett hozzá, mert ahogy emlékszem nem volt több húsz percnél az a mestermű. És emellett olyan erő, meg féktelenség volt benne, amilyennel az akkor még táguló spektrumú ízlésvilágom nem hallott még.
Az elmúlt 13 évben viszont nem nagyon közeledtem a Zeke felé. Az egy perces dalokat felváltották a lejátszómban a hosszabb, lassabb zenék, és nagyon kevés olyan banda tudott elkapni, akik a gyorsaságukkal, a punkságukkal, vagy rock n’ rollságukkal kitűntek volna a merítésből. A Zeke-nek viszont megmaradt a bája, bár igaz, ami igaz, nem pörgettem szét a lemezeiket még a koncert apropóján sem.
Eheti dalmegosztásunkba hazai előadók is bekéredzkedtek. Lesz itt hazai durva, hazai okos, puhuló metalcore, zsigeri punk, és az idő vasfogát kibíró grunge dinoszaurusz is. Érdemes tehát kattintani. 
Seattle város adott pár frankó bandát a világnak, ezzel a ténnyel senki sem vitatkozhat. A ZEKE pedig éppúgy letette szőrös tökű névjegyét a saját színterének asztalára, mint a város egyéb garázsokba csődült zenekarai is. Egészen a kilencvenes évek elejétől pengetve a koszos Motörhead punkot, trapézgatyás hardcore elemekkel vegyítve. Jó néhány albumon, a Relapse és az Epitaph gondozásában. Egészen tizennégy évvel ezelőttig, amikor is elapadtak az új kiadványok. Így egyfajta visszatérésnek is felfogható a március 30 - án megjelenő új, Hellbender című lemez, amit most ismét a Relapse gondoz majd. Az albumról pedig egy három számot egybefogó rész már publikus is a kiadó jóvoltából, ezt kóstolhatjátok be a hajtás után.