Lengyelországot és a metált nálam első körben nem az onnan származó fémgyöngyszemek kötötték össze, hanem az ott Takt Music márkajelzéssel és Biem Zaiks felirattal ellátott műsoros kazetták. Amik pontosan akkor kezdték elárasztani hazánk metál rajongóinak a polcait a piacokról, amikor az Acid Drinkers fiúk is éppen úgy döntöttek Bem apó szülőföldjén, hogy a maguk mocskával meg fogják ajándékozni a világot. A nyolcvanas évek végét írtuk, és ezeken a bizonyos kazettákon érkeztek az idő tájban az olyan izgalmas és újszerű thrash bandák anyagai is, mint az Exodus, a Testament, vagy a Sacred Reich. Én pedig ebbe, a saját gyerekszobám lerúgására is kiválóan alkalmasnak bizonyult vonalba kapaszkodónak ismertem meg, és így gondoltam a lengyel savakat szipkázókra mind a mai napig.

Error van, nagy error. Igazság szerint nem emlékszem arra a hajnalra, amikor a Regain Records kiadványai közül kiválasztottam a lassan negyed százados múltra visszatekintő lengyel csapat tizenkettedik lemezét, de a myspace oldalukon meghallgatott dal után nem erre a trash metálra számítottam. De az is lehet, hogy kellett volna még eggyel több kávé, mert így igencsak vakra futottam.

Ha már így véletlenül egymásra akadtunk akkor meghallgattam a Tomasz "Titus" Pukacki – basszusgitár, ének, Dariusz "Popcorn" Popowicz – gitár,  Maciej "Slimak" Starosta – dob, Aleksander "Olass" Mendyk – gitár, vokál négyes által feljátszott lemezt. A sors kegyetlensége, hogy a gitáros Olass a lemez kiadása után tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Mindez szomorú dolog, de az elérzékenyedéstől még nem lesz jobb lemez a Verses Of Steel.