Nem árulok el különösebb titkot azzal, ha kijelentem, hogy a hazai, magyar nyelvű hard rock mezőny az utánpótlás hiányától szenved. Van ugyan egy Stardustunk, de Horváth Ákosék angolul írják a szövegeket, ezáltal nemcsak nemzetközi léptékben gondolkodnak, hanem ténylegesen is azon a színvonalon muzsikálnak, a lehető legideálisabb kiadói háttér mellett. Az első mondatban említett körülmény tudatában azok a ritka alkalmak mindig örömtelinek tűnnek, amikor egy friss magyar zenekar előzmények nélkül olyan kiművelt, minőségi hard rock lemezzel áll elő, ami úgy igazán csak a ’80-as évekbeli hőskorban volt jellemző a hazai színtérre.