A Hatebreed mindig azon zenekarok közé fog tartozni, akik valami miatt fenntartják az érdeklődésem. Amikor láttam, hogy az egyik kedvenc lemezem a zenekartól húsz éves, egyből tudtam, hogy meg kell simogatni. Bizony idősödik szépen a Supremacy.

Nem tudom, melyik kolléga ötlete volt, hogy a régilemezes rovatunkat Albumsimogatónak hívjuk, mindenesetre ezúttal igazán találó a cím: ha van album, amire ráfér egy kis simogatás, hát a Chameleon az.

Hihetetlen, rohan az idő. Ezelőtt tizenöt évvel ezelőtt mondták nekem, hogy a Pantera apukarock, akkor ma mit mondanának rá? Harmincöt éve jöttek a tehenész fiúk és magukkal vitték sokak lelkét a pokolba. Az évek folyamán meg a lelkek csak egyre szaporodtak ezen a helyen, hála az Abbott testvéreknek és két hű pajtásuknak. Na, simogassuk meg marha gyorsan a Cowboys From Hell-t!

Tényleg rohan az idő, és a P.O.D. konceptlemez a The Awakening is már a tizedik születésnapját ünnepli idén. Mivel a zenekar közel áll a szívemhez, ez az album meg pláne, így egyértelmű volt, hogy még a decemberi hajtás előtt megsimogatom egy kicsit.

Ha azt mondom, hogy SLAYER, akkor nem csak egy zenekar nevét mondom ki. Nem csak egy nagy zenekarról beszélek, hanem az egyik legmeghatározóbb thrash metal zenekarról. Arról, akik akkor is menők igazából, amikor éppen nem számítanak annak. Akik legendák már csak attól, hogy léteznek. Akiket feltétel nélkül imád jóformán minden metalos! Tíz éve jelent meg a Slayer “utolsó” albuma. 

1970 februárjában biztos sokan várták a Valentin napot, azonban pár srác Angliában biztos, hogy sokkal jobban be volt sózva amiatt, hogy február 13-án megjelenik az első lemezük. Mennyire klassz dolog ez! Aztán a franc se gondolta volna, hogy ezzel a lemezzel bő ötven évvel ezelőtt egy olyan műfajt teremtenek, amit mindannyian imádunk, legyen szó bármely alfajáról. 

Az Opeth azon zenekarok közé tartozik, akik bármilyen albummal is rukkolnak elő, annak ad az ember egy esélyt. Ha pedig nem tetszik, akkor altatja magát azzal a tudattal, hogy ez a művészi szabadság, de anno mennyire király volt minden! Na, a tavaly megjelent The Last Will and Testament tényleg egy marha jó album, azért az ember csak visszakacsingat a hős időkbe. Tegyünk most mi is így és nézzük meg a húsz évvel ezelőtt megjelent Ghost Reveries albumot!

És a cirkusz tényleg elhagyta a várost. Hihetetlen, de ennek is már harminc éve, pedig mennyire reménykedtünk benne, hogy még visszatér. Legalább egyszer. Csak egyszer álltak volna össze úgy, mint régen, de az égiek mást írtak meg. Mi viszont emlékszünk erre a lemezre. Kyuss,  ...And the Circus Leaves Town.

Miért? Uram, mondd el nekem, hogy miért vártam az évben ennyit erre az albumsimogatóra? Miért nem jutott előbb eszembe? A Down debütáló albuma, ami a rock/metal történelem egyik legjobb első lemeze idén már tényleg harminc éves? Ez azért durva. De akkor simogassuk meg együtt egy kicsit a Nola-t !

A svéd származású Monolord szinte a semmiből robbant be a doom köztudatba és már az első lemezével maga alá gyűrte a műfaj rajongóit. Ritka az, hogy valaki már az első albumával kultikussá váljon, az pedig még ritkább, hogy a második album egy ilyen debütálás után megállja a helyét. Tíz éves a Vænir.

A Ballbreaker nagyon sokáig az egyik kedvenc AC/DC albumom volt. Nem is tudom, hogy miért szerettem annyira, miért állt ennyire közel a szívemhez. Volt benne valami különlegesség, ami magával ragadott miközben én a hetedik életév felé trappoltam. Na, de milyen így harminc év távlatából ez a lemez? Simogassuk meg és kiderül, hogy harap-e még?

Hihetetlen, hogy egy zenekar a semmiből milyen rövid időn belül mekkorára tud nőni. A svéd származású Ghost ugyanis tizenöt évvel ezelőtt indult világhódító útjára, ami lássuk be, hogy azért bejött nekik… Hihetetlen, de tényleg tizenöt éves az Opus Eponymous.

Marilyn Mansonnak szerintem mindig vannak időszakai, amikor nagyon elkapja a fonalat és csinál valami olyat, amit csak szeretni tudok. Így volt ez most a legutolsó albumával is, ami engem egyszerűen megbabonázott. Hasonló élmény volt tíz évvel ezelőtt is amikor három nehezen értelmezhető lemez után megjelent a The Pale Emperor. Igaz, hogy nem egy tökéletes lemez, de visszagörgette az énekest arra az útra, ahonnan kár volt letérnie. Tíz éves már ez a lemez is….

Hihetetlen, de huszonöt éves lett ez a lemez is. Tényleg oda a fiatalságunk vagy csak érünk, mint a jó bor? Legalábbis azt szokták mondani, hogy az érik, én inkább változom, de vannak konstans dolgok az életben. Ilyen a Linkin Park debüt albuma is, ami egyszerűen ennyi év után sem tudott kikopni a lejátszóból. Simogassuk meg a Hybrid Theory-t.

Akiért a harangok szólnak…De most nem, nem a Metallicáról lesz szól. Meghalt a király, éljen a király! A pokol harangjai felcsendültek és visszatérünk az egyszerű, sötét dolgokhoz. Hihetetlen, de negyvenöt éves lesz az az album, amiről mindenki azt gondolhatta annak idején könnyűszerrel, hogy hatalmas bukás lesz. Itt a Back In Black simogatója!

A Ghost akárhogy is nézzük, de a rock-metal 21. századi történetének egyik megkerülhetetlen zenekara lett. Tobias Forge a sátánista pápával és a névtelen lelkeivel történelmet írt, nem is akármilyet. A rövid időn belül stadionokat volt képes megtölteni az okkult zenével a svéd zenész, akinek csillaga azóta is fényesen ragyog. Noha a régi dalok már nem kerülnek annyira előtérbe azért most mégis meg emlékezünk a vízválasztó harmadik albumról, a Meliora-ról.

Hölgyeim és uraim, két éves kihagyás után a PanterA (lehet, hogy utoljára) de holnap ellátogat kis hazánkba. Pár héttel ezelőtt már megosztottunk veletek egy cikket, amiben benne volt, hogy mi milyen dalokra is lennénk ismét kíváncsiak a zenekartól. Most azonban úgy gondoljuk, hogy ennél a vasárnapnál, nincs is jobb alkalom, mint megemlékezzünk a zenekar huszonötéves, utolsó albumáról. 2000 március 21-én jelent meg a Reinventing The Steel, ami mindenképpen lezárt egy korszakot. Holnap találkozunk!

Hihetetlen, hogy tizenöt éves a Deftones egyik, ha nem a legjobb albuma. Az is megmagyarázhatatlan szinte, hogy egy ilyen tragédia után a zenekar az egyik legpozitívabb albumát pakolta le az asztalra. Hölgyeim, uraim! Emeljük poharunkat a 2010-ben megjelent Diamond Eyes-ra!

És aztán eltelt egy év és hazánk egyik legegyedibb zenekara újabb albummal jelentkezett. Húsz évvel ezelőtt az Isten Háta Mögött egy évvel a Rosenkreutz Kémiai Menyegzője után kihozott egy újabb lemezt aminek a címe A Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás lett. Azóta mi már nemcsak, hogy megszoktuk, de el is várjuk, hogy a zenekar ordítson reggelente a fülünkbe. Most éppen vasárnap van, megint ezzel a lemezzel akarom pótolni a pótolhatatlant….

Negyven éves a világ egyik legjobb lemeze, alap, hogy még mielőtt véget érne az év megemlékezünk róla. Sokáig húztam, halasztottam a cikk megírását, de egy unalmas hétfő délelőtt csak befejezésre került. Nézzük meg együtt, hogy milyen is a Metallica második albuma a Ride The Lightning!