Az Isten Háta Mögött egy megkerülhetetlen zenekara a haza rock/metal történelemnek. Az érthetetlen, megfoghatatlan szövegek, a legdurvább stoner/psy/doom/sludge meg még ki tudja milyen riffekkel fűszerezve egy olyan korszakban érkezett, amit azóta is csak visszasírni tudunk. Ami pedig teljességgel lehetetlen, hogy a zenekar első lemeze dupla születésnapot ünnepel idén, hiszen az eredeti kiadás már húsz az újrakiadás pedig tizenöt éves lett. Még hihetetlenebb, hogy sikerült a zenekar három egykori tagját rábírni arra, hogy miközben elmélkedünk és simogatjuk az albumot, válaszoljanak pár kérdésre. Itt van a Rosenkurtz Kémiai Menyegzője.

A The Haunted az én korosztályomnak pont az a zenekar volt, ami kicsit olyan megfoghatatlan volt a nagy zenei dömpingben. Nekem is idő kellett mire felfedeztem magamnak a zenekart, és még volt akkora szerencsém, hogy elkapjam őket a megboldogult Metal színpadon a Szigeten, amikor is a Deftones előtt játszottak. De mire akarok kilyukadni? Idén húsz éves a zenekar egyik legjobb albuma, a rEVOLVEr.

Tizenkilenc éve jelent meg a Deftones ritkasággyűjteménye, a beszédes című B-sides & Rarities. A pakk most egy hivatalos vinyl újrakiadást kapott, ennek apropóján pedig érdemes megnézni, mit is „tud” ez az anyag, meg amúgy is: miről van itt szó?

 Az Alice In Chains legenda. A legendák pedig soha nem halnak meg. Noha a grunge megkerülhetetlen, ikonikus zenekara tizennégy évig tetszhalott állapotban volt, 2009-ben visszatértek és visszahelyezték magukat a rock/metal zene térképre. Mi az, hogy visszahelyezték? Elsöpörtek mindent és hangosan ordítottak, hogy még élünk! Tizenöt éves a visszatérő album, a Black Gives Way To Blue.

Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Green Day feltámadt hamvaiból és meghódította (újra) az egész világot. Pedig eltelt azóta húsz év, felnőtt egy generáció és ez pont elég indok, hogy megemlékezzünk az American Idiotról!

Sok zenekar, ha eléggé kitartó elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor megtörténik az a bizonyos nagy áttörés. A Lamb Of God mindig is egy szélsőséges, nehezen emészthető zene volt, de a negyedik albumukkal elérték azt, amire mindig is vágytak. Hihetetlen, de húsz éves az Ashes of the Wake.

Eszméletlen, hogy az elmúlt években mennyi klasszikus album ünnepli a jubileumát. Ezek közé idén a Machine Head is csatlakozik, ugyanis idén harminc éves a Burn My Eyes, de erről majd máskor. Most maradjunk a zenekar egyik legvitatottabb lemezénél a The Burning Rednél, ugyanis ez a lemez is negyedszázados lett.

Szerintem, nincs a földön olyan rock zenét szerető ember, aki ne találkozott volna a Highway To Hell–el. Egy olyan ikonikus dalról beszélünk, mint a Paranoid vagy az Enter Sandman. Egyszer biztos, hogy hallotta mindenki az életben. Hihetetlen, de az uniformisba bújt Angus Young és csapata negyvenöt éve hozták ki a legendás albumot, amin utoljára hallhattuk Bon Scott énekest. Nosztalgiázzunk egy kicsit a pokol felé vezető úton!

Szinte hihetetlen, de pár hete volt hat éve annak, hogy Vinnie Paul itt hagyott minket, hogy újra a tesójával zenélhessen és együtt igyák literszám az alkoholt. Ez a Hellyeah-s albumsimogató az ő aktív munkássága előtt tiszteleg. Remélem, hogy odaát is olyan keményen nyomja a kettő-négyet.

A banda történetében sorsdöntő. Rendkívüli jelentőségű. Óriási nyomás alatt készült. Mérföldkő az együttes pályafutásában. Általában ezek a mondatok azok, melyek egy lemezkritika alapjait képezik. Ez az az eset, amikor nem csak színező közhelyekként funkcionálnak, hanem nagyon is valóságosak az éppen ma harminc éve megjelent Helloween album, a Master of the Rings vonatkozásában.

Számomra teljesen hihetetlen, de tíz éves lett az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró album, ami a 2010-es években született. A Monolord, Empress Rising albuma áprilisban múlt tíz éves, amit mi sem tudnánk jobban ünnepelni, minthogy neki megyünk újra a daloknak!  Hogy is volt ez tíz évvel ezelőtt?

A Blind Myselfet és Tóth Gergely mindenen átívelő kitartását senkinek nem kell bemutatni, aki szereti a hazai metal zenét. Mindenki bízott benne, hogy a zenekar eléri azt, amiről sokan csak álmodnak. Ehelyett a zenekar az ötödik albumával nyomatott egy nagy középső ujjat, száznyolcvan fokos fordulatot vett és megalkotta 2009-re az azóta már kultikussá vált Budapest, 7 fok, Eső-t.

Alig akarom elhinni, hogy már harminc éve annak, hogy mindannyian elindultunk a sivatagba. Ez az utazás, ami azóta is tart, hol rövidebb, hol hosszabb ideig, de az egészen biztos, hogyha egyszer részt vettél rajta, akkor újra vissza fogsz térni. Ünnepeljük együtt a Kyuss legendás, Welcome To Sky Valley albumát.

Az Alice In Chains egy tipikusan olyan zenekar, akit az apróbb hibáival is imádunk. Akikről nem tudjuk elképzelni, hogy valaha is lehetnek boldogok, elégedettek, vagy szar arcok. Egyszerűen egy olyan zenekar, akit a maga búskomor ábrázatával együtt imádunk. Hiszen arról énekelnek, amit mi is átélünk, ha nem is nap, mint nap, de bizonyos időszakonként biztos. Harminc éves a zenekar leghíresebb EP-je.

A Nirvana mindig is egy megosztó banda lesz. Vannak, akik szerint kinyírták a metal zenét, mások szerint eladták magukat, megint mások viszont elvakultan rajonganak értük. A zenekarnak minden bizonnyal voltak hibái, de az is biztos, hogy a három stúdió albumon sose ismételte magát a zenekar. Nézzük is meg, hogyan is kezdődött ez az egész, hiszen a Bleach harmincöt éves és nem mellesleg most harminc éve annak, hogy itt hagyott minket a legenda.

Az albumsimogatók többsége azért úgy néz ki, hogy mielőtt neki ülnék a cikknek, előtte jó párszor meghallgatom, felidézem az albumot. Most ez marhára nem így alakult, sőt a cikk végéig az albumot sem indítottam el, mert minden jött magától. Hiszen egy olyan lemez tizedik születésnapját ünnepeljük, ami annyira része volt az életemnek, minthogy reggel megmosakszom. De mi az, hogy volt? Még most is az egyik legjobb magyar lemeznek tartom a Soundtrack Of Our Friendshipet a Haw előadásában.

A Mastodon számomra a világ egyik legkülönlegesebb zenekara. Hosszú ideig nem értettem, hogy mit esznek rajta az emberek. Mi az, amitől egyre népszerűbb ez a zenekar? Aztán 2009-ben teljesen megváltozott minden az életemben. Kaptam egy olyan zenei sokkot, hogy abból a mai napig nem ocsúdtam még fel. Ezt ünneplem most. Tizenöt éves a Crack The Skye.

Max Cavalera megkerülhetetlen embere lett a metal zene történelmének. Itt most nem arra gondolok, hogy Cavalera nélkül a Sepu semmit se ér, illetve arra, hogy Max már gitározni se tud és kövér, papucsos nagypapa, akit csak a felesége és a pénz mozgat. Nem. Sokkal inkább arra, hogy ez a csávó a kilencvenes években olyan lemezeket rakott le, amik azóta is példa értékűek. Max megmutatta, hogy hátrahagyhatsz mindent és a semmiből is lehet olyat teremteni, ami méltón fogja kiállni az idők próbáját. Harminc éves a Point Blank.

A Lamb Of God egy megkerülhetetlen zenekar, ha bírod a keményebb zenéket. Nem csoda, hogy mi is belebotlottunk már párszor az évek során. Most pedig eljött az idő, hogy a legendás Wrath című albumot ünnepeljük, hiszen tizenöt éves lett a kicsike!

Idén lesz tizenöt éve, hogy megjelent a Dream Theater tizedik albuma, ami egyben az első Mike Portnoy éra utolsó albuma is lett. Habár sokaknak nem szíve csücske ez a lemez, én pont, hogy a kedvelők táborát erősítem, úgyhogy ebben a videóban erről az albumról fogok beszélni kicsit.