Van némi fenntartásom a hagyományos power metal bandákkal kapcsolatban – egy a kivétel: amikor honfitársakról van szó. Ebben az esetben van valami bája annak, hogy teenager korom szeretett muzsikáját vállalják fel a zenészek - a megélhetés és a sztárrá válás minden reménye nélkül.

Jung Norbiról is leginkább vállalkozása kapcsán hallottam az utóbbi időben (amikor a lányom által időnként bámult meseadón elhangzik mesefilm végén a mondat: hangmérnök – Jung Norbert.) De ez nem mese: itt áll teljes önvalójában, Axl Rose disegn-nal, mintegy ezzel is jelezvén a lazább muzsikákhoz való kötődését. Legalábbis én a Mister X nevű formáció tagjaként ismertem meg ’90 körül, majd volt egy kis Pokolgépes kitérő a Rudán-éra elején. (Közben testvérem gitár-tanárjaként is funkcionált – bocs a sok szubjektív elemért, de végül is ez egy blog, nem igaz?!)