Az 1980-ban alakult basildoni csapat messze korát megelőzve tette le névjegyét a new wave és az elektro pop kultúrában. Jómagam 1986 óta vagyok a csapat rajongója. 1988-ban, 13 évesen a Budapest Sportcsarnokban élhettem át addigi létezésem legszebb pillanatait, amikor a DM Music for the Masses albumával nálunk járt. Mindig tiszteltem őket a keleti tömb országainak szeretetéért, az állandó figyelemért, a kapcsolatért, amit kialakítottak a térség rajongóival, szervezőivel. Örök szerelem ez, sosem múló, sosem fakuló. Mindaz, amit képviselnek a 20-21. század zenei vérkeringésében, az egyedi, egyszerre mainstream és progresszív. Kevés zenekar képes olyan széles táborból meríteni, mint amilyennel a DM rendelkezik.
Zeneileg sokszínű, egyedi és mindig képes a megújulásra. 2010-ig több mint 100millió lemezt adtak el világszerte, 45 kislemezük járta meg a listák élét, rengeteg előadónak adva inspirációt, mutatva példát kitartásból és meg nem alkuvásból. Karrierjük során a sok csúcsot sok gödör követte, Dave Gahan, Andy Fletcher és Martin Gore 33 éve zenélnek kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt. Ezen idő alatt túl kellett esniük Alan Wilder elvesztésén, aki szerintem a csapat géniusza volt. Túlélték!