Az ezredforduló környékén az epikus doom metal volt a legmostohább sorsú műfaj az underground irányzatok között. Két évtizeddel ezelőtt a Candlemass, a Solitude Aeturnus és a Memory Garden mellett nagyítóval kellett keresni az olyan hithű harcosokat, akik - a hazai Mood szavaival élve - magasra emelték az epikus doom zászlaját.
Az utóbbi dekád viszont már egyértelműen arról szólt, hogy minden alirányzat párhuzamosan van jelen a színtéren, így ebben a műfajban is rendre érkeznek fiatal bandák, akik friss hallgatnivalóval látják el az arra fogékony mániákusokat. Az irányzat – ha radar alatt ugyan, de - hazánkban is jelen van, az Eclipse Of The Sun tavaly egy remek korongot tett le arra a bizonyos asztalra, és a női énekkel dolgozó fővárosi Devil Seed is 2020-ban debütált. Az azonos című bemutatkozás tavaly februárban, közel napra pontosan az első Black Sabbath korong ötven éves jubileumán jelent meg digitális formában, illetve szerzői kiadásként, limitálva digipack CD-n is elérhetővé vált.
A magyar underground egyik feltörekvő kiadója, a zömmel black, illetve death vonalon mozgó Total Darkness Propaganda idén márciusban kazettán is megjelentette a tavalyi bemutatkozást. A kazetta kiállítása a Szilárd kiadójától megszokott minőség, a többpaneles, kihajtogatható borító tartalmazza a dalszövegeket is. Az ötven perces, az introval együtt hét plusz egy tételes szalagon a budapesti zenekar autentikus formában vezeti elő a műfajt, ráadásul – tudtommal - itthon ők az elsők, akik ebben a stílusban női énekkel álltak elő. A zenekar a szövegi koncepcióhoz igazodó külsőségekre is igyekszik odafigyelni, kezdve az énekesnő boszorkányos megjelenésétől, a felvett neveken át a zenészek papi reverendájáig.
A zenekar egyébként 2017-ben indult, az alapítók az énekesnő és a gitáros Rev. Hopkins voltak, a billentyűs hangszerekért felelős Father Black és Elshadai dobos csatlakozását követően, Akephalos leigazolásával tavaly vált teljessé a felállás. Ha jók az információim, azóta tagcsere is történt a Devil Seed soraiban, de - amennyiben nem tévedek - ez az ötös rakta össze a kazetta hanganyagát. A Tribunal Of Penance – micsoda doom nótacím, zenekarnévként sem lenne utolsó - King Daimond-os introja után érkező Doomsday Riders a címével ellentétben nem egy tempós szerzemény, hanem egy közel tízperces vánszorgás, mely kapásból a kazetta legnagyobb lélegzetű tétele. A mogorva riffek gyökerei természetesen az örök origóhoz, Iommi mester korai témáihoz vezethetők vissza, Stragessa hörgéssel is megtámogatott vokáljai pedig ösztönösek, mindenféle modorosságtól mentesek. Stragessa valóban megéli, előadja a dalt, nemcsak elénekli a kötelezőt, egyébként ez nemcsak a nyitódalról, hanem az egész lemezről elmondható.
A fundamentum pedig, amire bátran lehet építkezni, a megfontoltan alapozó ritmusszekció. A következő fejezet, a szövegében a Malleus Maleficarium szerzőjének „emléket állító” Heinrich Kramer a csapat egyik korai dala, egyben talán a legerősebb szerzeményük, egy egyenesebb vonalvezetésű, könnyebben memorizálható nóta, hangulatos billentyűs aláfestéssel, egy rövidebb pszichedelikus betéttel feldíszítve. A zongoradallamokkal színesített XII: The Hanged Man címe önmagáért beszél, zeneileg ez is egy mázsás doom eposz, ahogy a nagyobb lélegzetű dalok táborát gyarapítja a csapat által 2018-ban elsőként publikált Firecult is. A Devil Seed könnyebben befogadható tételei közé tartozik a Plague Rose, a maga egyszerű, de jól eltalált riffjével és blues-os szólókezdeményével. Ha már végigmentem az eddigi dalokon, meg kell említenem a két záródalt is, a Bottomless Pit Poetryt és a Dead Wellt. Előbbi egy kórusokkal súlyosbított lassú gyászmenet, utóbbi pedig hangulatosan vezeti le az ötven perces pokoljárást.
Az Eclipse Of The Sun mellett büszkék lehetünk a Devil Seedre is, hiszen Hopkins-ék személyében egy újabb nemzetközi megmérettetésre is alkalmas zenekarral szélesedett a hazai underground. A kazetta beszerzését bátran ajánlom a fentebb emlegetett alapzenekarok híveinek!
