Minden serdülő/nemrég serdült poppunkra vevő csaj (és poppunkra verő srác) kedvenc ihlete zsebkendőpusztításra Hayley Williams – ezt tudjuk. A Paramore most már világsztár, alapvetően vidám, lendületes vidámemo/pop/metal zenét tolnak – ezt is. De azt, hogy ilyen erőteljes, bájos, mégsem nyálas koncertet produkálnak; olyat, ami (ha a magyar rockerség egy jelentős hányada nem határozná meg magát a Kőbánya-Trianon-sovinizmus szentháromságból kiindulva) akár Rockmaraton vagy Metalfest nagyszínpadon is megállta volna a helyét, és hogy ezt a zenét végül is mégsem a tinikori imádat és minden érkezőben ott feszülő, zenekar tagjait (többet is) célzó szexuális fantáziák adják el? Na, hát ezt nem egészen hittem.
Aztán ma megnéztem a Paramoret élőben, és marhára örültem neki.