A stílus melyben utaznak grunge, legalábbis ezt fogom rá, mert van itt azért pár olyan hatáselem ami inkább pszihadelikus rock, vagy egyszerűen csak hard. Az egész azonban nagyjából tényleg a Pearl Jam, valamint a Jar Of Flies, és a háromlábú kutya fémjelezte Alice In Chains örökségén íródott zene. Na mármost ciki vagy sem, de én rajongtam ezért a zenéért. Akkoriban is amikor ez divat volt, meg most is. Igaz ma már elég kevesen művelik ezt az irányzatot. 

 

Ez a tízszámos lemez, majd három évig volt a fiókban és azóta a stúdió ahol felvették - nevezetesen a HSB – sem létezik. A Hidasi Barnabás irányításával felvett album úgy szól ahogy kell: jól. A zenekar idén ősszel két tagra redukálódott, de ha igaz, akkor Kövi Lóránt és Töller Gábor már talált maga mellé tagokat. A Torso bookletjébe még a következő zenészeket írták: Kövi Lóránt – ének, Horváth Attila (ex Kert) – gitár, Töller Gábor – gitár, Siklósi Richárd - basszusgitár, Kápiás Gábor – dob. Meg kell még dícsérnem az elegánsan visszafogott, de nagyon szép bookletet, melyet Hollósi Gábor és Terjéki Nóra kiváló fotói díszítenek.

 

És most a muzsikáról. Rosszakat nem igen tudok mondani, mert a nyolc angol és két magyar nyelvű nóta mindegyike minőségi termék. Már a kezdő Hand markánsan képviseli a stílust a maga zaklatottságában. Kövi Lóránt éneke kifejező és rendkívül meggyőző, miként a hangszeresek érzelmes játéka is. Az ezt követő Welcome Morning, már direktebb darab. Lóránt hozza Staley-t nem is akárhogy, bár a dal végén Vedder mester is előkerül valahonnan. Zakatoló, pattogó dalszerkezet, a dal közepén megnyugvó résszel. A hármas – engem a Stone Temple Pilots-ra – emlékeztető Shame a lemez egyik legjobb dala, pörgős, lendületes, mégis megbújik benne valahol a szomorúság. A Tenfold Deep melenkólikusabb darab, néhol az unplugged Alice In Chains-t megidézve. Hol begyorsul, hol belassul, a vége rész pedig egészen zseniális a Hammond-szerű hangokkal együtt. Az ezt követő Candy Sweet bugizósabb nóta, sodró gitártémákkal, egészen dallamos fejben ragadó refrénnel. A Sea Of Yours beborulása ezután éles kontraszt. A szép, érzelmes dal megnyugtatja a lelket és a végén még egy kis Monster Magnet rokon téma is előkerül. A Bathroom Boredom megint vontatottabb tempóban halad. Ez amolyan cipőbámulós track, amely néha megvadul, de befejezés itt is nagyszerű. Az angol nyelvű dalok sorát a Sidenote zárja. Ez a leginkább PJ rokon nóta. Melankólia, néhol bevaduló részékkel: tökéletes. Angolul danolászó csapatoknál furcsának szoktam érezni a magyarul előadott dalokat, és általában idegenül is szokott hatni. Itt viszont épp fordított a helyzet. A kilences Sáras Kezeddel olyan érzelmi töltettel bír, hogy megszólalni is nehéz utána. Mázsás súlyként nehezedő harmóniák gördülnek egymás után. A lemez legjobb nótája lenne, ha nem jönne utána a Jó Lesz ami visz mindent. Tökéletes szöveg, tökéletes zenei megvalósítás. A dal után bónuszként elhangzó zongorás verzió, melyben Bob Zoltánt (Isten nyugosztalja) a Kert egykori énekesét hallhatjuk Hidasi Barnabással és Szabó Dáviddal legalább ilyen jól sikerült prezentáció, néha még a sírás is kerülgeti az embert.

 

 

A többször tett hasonlítgatás ellenére a Flop zenéje egyáltalán nem koppintás, sőt egyéni és maradandó zene. Az idei év rendkívül erős hazai rock/metál felhozatalában pedig mindenképpen az élmezőnyben a helyük. Bárcsak ilyen könnyen menne.

 

9/10

 

Sidenote

 

 

Jó lesz