Általában elmondható, hogy a vasárnap talán az egyik legneccesebb nap koncertügyileg. Amúgy sem egy klasszikus kimozdulós nap, meg hideg is van, meg minden. Szóval ezzel az előérzettel igencsak meglepett, hogy a Dürerben csak úgy hömpölygött a tömeg. A nagy teremben egy Seafret nevezetű angol duó volt a mágnes, az oda delejezett ifjúság meg az apróbb vasdarabok, a középsőben az Arstidir- hétvége második felvonása ment. A kicsiben meg már-már az ízléstelenség határát feszegető mocskos, elnyújtott, pofába mászó riffeké volt a főszerep. Persze, hogy ez utóbbi a recenzió tárgya.