Az O2 egy gigantikus szórakoztató-központ a londoni Greenwich-félszigeten. A hazai léptékekben nehezen felfogható méretű épületkomplexum – egy plazává hízlalt Akváriumot próbáljon meg esetleg elképzelni, aki még nem járt ott – arénát, mozit, kiállítási területet, éttermeket, bárokat, és belső sétálóutcákat is magában foglal. Ennek legnagyobb (hozzávetőlegesen húszezer fős) termét pakolta tele együtt Alice Cooper és a Judas Priest – és ennek egy kisebb zugában került sor erre a csajos estére egy nappal korábban. /Fotó: Jason Miller/

Felettébb ritka, de előFordul: a The Runaways egykori gitárosa, és szólóban is bejáratott névnek számító női rock ikon időnként ráeszmél, hogy nem csupán az amerikai kontinensen van élet… 

Lita Ford tavalyi, Living Like A Runaway lemezéről forgatott egy új videóklippet a Mother című balladához. A dalt a művésznő a két fiának, Rocco-nak és James-nak ajánlja, akiktől elidegenedett (az apu amúgy a megboldogult Nitro nevű zenekar énekese). A videóra a hajtás után lehet pityeregni.

Az 53 éves Lita Fordon nehéz fogást találni. Ezt most a kifejezés átvitt értelmében írom, hiszen a promo-képek alapján elmondhatjuk: a hölgynél rendben van minden, sőt, legalább egy húszast letagadhatna. Persze, bele lehetne kötni a 2012-es termés retro-mellékízébe, viszont meglehetősen furcsa lenne, ha egy előadó pont ötven felett térne le a jól megszokott sínről. Talán nevetséges is volna, ha Lita hirtelen gótikus vagy folk metálra váltana.
De ha valaki mégis meglepőt akar, hát került a lemezre egy kifejezetten agyas szám Asylum címmel. Határozott maidenes behatásokat vélek felfedezni benne! De a többi az a bizonyos 3-4 évtizeddel ezelőtti szellemiségben fogant AC/DC egyszerűségű nóta. Ezt nem negatívumként írom. Bonyolult világunkban mi is hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dolgokat; az egyszerű és a rossz, illetve a bonyolult és a jó jelzők közé egyenlőség-jelet rakni.