Az Octahed idén májusban jelentette meg bemutatkozó nagylemezét Circum Polaris címmel. A fővárosi zenekar másfél évig rögzítette, az amúgy ingyenesen letölthető felvételt. Azóta két tagcsere is bekövetkezett gitáros, illetve basszusgitáros poszton. Legnagyobb hatásként egyezményesen a Mastodont, a The Dillinger Escape Plant, a Botch-ot, a Merzbow-ot, a The Number Twelve Looks Like Yout és a Devil Sold His Soult jelölik meg fiúk, amit alá is írok azon zenekarok vonatkozásában, melyek munkássága előttem is ismert.

Az rögtön lejön, hogy a csapattól nem idegen a post-rock, és a sludge/stoner sem. A hangzást tekintve egy kicsit rideg, néhol koszos albumról beszélhetünk, ami több helyen olyan hangulattal bír, mintha kifejezetten az űrből jönne ez a muzsika (mondjuk a szövegek kompatibilisek is ezzel). Néhol beugrott a Voivod neve, mert ők is ugyanezt a hangzást preferálják, bár gondolom a srácok fiatal korából adódóan nem hallgatnak túl sok Voivodot, bár ki tudja.

Ugyan az utóbbi időben nem sokat hallhattunk a The Last Charge-ról, Budapest beatdown-szeizmográfja most mégis kósza rezgéseket mutat, és ahogy azt már tapasztalataink alapján tudhatjuk, megint robbanás lesz a mozgolódás vége. Ezt pedig azért is vehetjük biztosra, hiszen az idő közben új promóciós irodához került zenekar  két másik, hasonlóképp friss és arcletépő bandát lát vendégül a londoni No Second Chance és az olasz Embrace Destruction személyében.