Az Octahed idén májusban jelentette meg bemutatkozó nagylemezét Circum Polaris címmel. A fővárosi zenekar másfél évig rögzítette, az amúgy ingyenesen letölthető felvételt. Azóta két tagcsere is bekövetkezett gitáros, illetve basszusgitáros poszton. Legnagyobb hatásként egyezményesen a Mastodont, a The Dillinger Escape Plant, a Botch-ot, a Merzbow-ot, a The Number Twelve Looks Like Yout és a Devil Sold His Soult jelölik meg fiúk, amit alá is írok azon zenekarok vonatkozásában, melyek munkássága előttem is ismert.

Az rögtön lejön, hogy a csapattól nem idegen a post-rock, és a sludge/stoner sem. A hangzást tekintve egy kicsit rideg, néhol koszos albumról beszélhetünk, ami több helyen olyan hangulattal bír, mintha kifejezetten az űrből jönne ez a muzsika (mondjuk a szövegek kompatibilisek is ezzel). Néhol beugrott a Voivod neve, mert ők is ugyanezt a hangzást preferálják, bár gondolom a srácok fiatal korából adódóan nem hallgatnak túl sok Voivodot, bár ki tudja.

A Revolver Stúdióban felvett és később Ferencz Zsolt által masterizált anyag ugyan nem szól rosszul, mégis több helyen a gitár elhatalmasodik a többi hangszer felett és a dob is túlságosan visszhangos és háttérbe szorított, de a fentiekből következően lehetséges, hogy ez volt a koncepció.

Nem egyszerűen emészthető a Circum Polaris, hiszen a Tres I és Tres II címet kapott rövid fel és átvezetőn kívül a 6 dal ami megtalálható rajta 40 percig marcangolja a hallgatót. Zaklatott témák egész sora jön egymásután, tempó és hangulatváltások, amire jó nagy lapáttal tesz még rá Papliczky Péter énekes, aki az elkeseredett üvöltésen át az érzelmes melódiákig mindent bemutat nekünk.

A lemez alaphangját már a The Jackal Throne megadja, bár itt még több a direktebb téma. Az ezt követő Without Summit a lemez „punk” dala, nem egész három perc tekerés egy kis samplerrel megvadítva. Ennek ellentéte az Element, amely súlyosan menetel előre, ugyanakkor a legtisztább témák is ebben hallhatóak. 

Ahogy haladunk a lemez vége felé úgy jönnek az igazi telitalálatok. A Transmediate a lemez legjobbjaként szinte agyon nyomja az embert, a Home Reflects vészjóslóan száguld, hogy a középrészen elsüssék benne a lemez legjobb riffjét, míg a Sky As A Calyx igazi szörnyetegként pusztít, igazi, súlyos progresszív metál.

Jó lemez az Circum Polaris. Egy picit még sok témát és hangulatot variálnak, amitől picit csapongónak tűnik itt-ott a végeredmény, de maga a koncepció dicséretre méltó. Az ősz folyamán a csapatnak split lemeze jelenik meg a miskolci Karsttal és októbertől a dalírásé a főszerep, hiszen a csapat új nagylemezének megírása a cél. Meglátjuk akkor milyen lesz a végeredmény.

A lemez letölthető az Octahed bandcamp oldaláról, vagy meghallgathatod alább.