Des Rocs kb. 2019-ben került a látóterembe a hülye nevű viszont remek Pinguin Radiónak köszönhetően a rongyosra játszott Let Me Live / Let Me Die-jal, bár eleinte durván kevertem a szintén heavy rotációban pörgetett Rival Sonsszal illetve a hasonlóan remek Demob Happy-vel. Mindhárom előadó azt a fajta modern blues-rockot játszotta, amit a Black Keys csiszolt tökéletesre úgy nagyjából az El Camino magasságában. Mivel nagy tisztelője vagyok a Black Keysnek, meg úgy általában a tempósabb bugizós-bulizós blues rockot is szeretem, így Des Rocs is betalált, ugyanakkor az akkoriban  mindössze két EP-t magába foglaló diszkográfia soványnak bizonyult az érdeklődésem fenntartásához, így Des szépen lassan kikerült a képből.